Hazánkban a csonttörések 15%-a a lábszárat érinti. Az összes csonttörés körülbelül 10%-át teszik ki a proximalis tibia törések, és ezeknek a töréseknek a 85%-a érinti az ízületet. A sérülések 90%-a műtéttel végződik. Dolgozatomban megemlítem az utóbbi években a tibia proximalis törések kezelésében is egyre szélesebb körben alkalmazott LISS technikát, egyúttal összehasonlítom a korábban alkalmazott támasztólemezes illetve csavaros műtéti megoldásokkal. Munkámban a Kenézy Gyula Kórház Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszékén 2008. január 1. és 2012. december 31. között kezelt, proximalis tibia törést szenvedett betegek adatait dolgoztam fel. Célom egy retrospektív vizsgálat, melyben összehasonlítom évekre lebontva a jelenleg használt legkorszerűbb LISS technika használatának arányát a többi műtéthez viszonyítva, és ebből adódóan ennek számának ugrásszerű emelkedését bizonyítsam. Azon betegek száma, akik operatív kezelésben részesültek, - és az új LISS lemezt kapták -, 60 volt, ez 20%-a az összes sérültnek. A statisztikai adatok tükrében megállapítható, hogy ezen technikának a használata emelkedik, a jóval régebbi támasztólemezes megoldások csökkenése mellett. Az adatok és az eredmények tükrében megállapítható, hogy az osztályon előforduló nagy számú beteget jó eredménnyel sikerült ellátni, kisszámú szövődmény mellett. Az alkalmazott korszerű technikának köszönhetően a sérültek rehabilitációja hamarabb megkezdődhetett, segítve ezzel a minél előbbi munkába való visszatérést. A szögstabil rendszer sajátossága, hogy kisebb a rediszlokációk száma, a betegek hamarabb mobilizálhatóak, és terhelhetőek. Abban az időszakban, amikor a hagyományos támasztólemezzel kezelt betegeknél megkezdődött a fokozatos terhelés, addig a velük egy időben LISS műtéten átesett betegek ugyanekkora időtartam alatt már teljes terheléssel jártak. A műtéti technikák megújulásával helyesnek látszik mindig igénybe venni a legkorszerűbb műtéti megoldásokat. Az implantátumok és műtéti technikák korszerű fejlődésével szükségessé válik minden műtétes területen a szemléletváltozás, melynek időbeli felismerése és alkalmazása révén egyre jobb eredménnyel kezelhetjük a baleseti sérülteket.