Ez a dolgozat a vállízület főbb sérüléseinek bemutatását és diagnosztikáját tűzte ki célul. A kar mozgásában több kisízület is részt vesz, ezek az articulatio glenohumeralis, articulatio subdeltoidea, scapulo-thoracalis összeköttetés, articulatio sternoclavicularis és az articulatio acromioclavicularis. A váll stabilizálásában az úgynevezett rotátorköpeny segít, melyet 4 izom alkot, ezek a m. supraspinatus, m. infraspinatus, m. teres minor és m. subscapularis. A leggyakoribb vállal kapcsolatos problémák közé tartozik a ficam, a porcleválás, a rotátorköpeny szindróma, a rotátorköpeny szakadás, a befagyott váll, a törés, és az ízületi gyulladás. A váll leggyakoribb vizsgálómódszerei a röntgen, CT, MRI és UH vizsgálatok. A vizsgálatok elkészítése és értékelése nem mindig egyszerű feladat, mind a radiográfus, mind a radiológus részéről. Az alapos vizsgálat kulcsa a jó kommunikáció, traumáknál a megfelelő gyorsaság és a szakértelem.