Vannak kérdések, amelyek soha nem veszítenek aktualitásukból. Véleményem szerint a sztrájkhoz való jog épp ilyen „örökzöld” kérdés, hiszen a sztrájk az ókori Egyiptomtól kezdve az ipari forradalom korán át egészen napjainkig a munkavállalók és szervezeteik egyik leghatékonyabb érdekérvényesítési eszköze a munkáltatókkal szemben. Dolgozatom célja áttekinthetően bemutatni a sztrájkhoz, illetve a sztrájkot is magában foglaló kollektív fellépéshez való jog nemzetállami szint feletti elismerésének, védelmének fejlődéstörténetét, a szociális alapjogokkal foglalkozó első egyezményektől kezdve egészen a legfrissebb fejleményekig. Dolgozatom struktúráját három párhuzamos narratíva mentén építettem fel, amelyek közül kettő európai, egy pedig globális távlatból törekszik a sztrájkjog evolúciójának bemutatására. A két európai távlatú fejezet az Európai Unió és az Európa Tanács, a globális perspektívát öltő fejezet pedig az ENSZ sztrájkszabályozásával foglalkozik, nemzetközi egyezményeken, bírói fórumok esetjogán, valamint független szakértői testületek jogértelmező tevékenységén keresztül világítva meg azt. Tekintettel arra, hogy a vizsgált nemzetközi szervezetek nem egymástól izoláltan építették fel szabályanyagaikat, törekedtem a közöttük felmerült kölcsönhatásokat is feltárni.