A kutatás a nemzetközi segélyezési rendszer, különösen az Európai Unió mechanizmusainak működését vizsgálja Kenya és Mauritánia példáján keresztül. Bemutatja a humanitárius segélyezés céljait, alapelveit, a beavatkozás tervezését és az alultápláltság következményeit. Az elemzés több rendszerszintű problémát azonosít, köztük az adminisztratív és logisztikai nehézségeket, a minőségbiztosítás hiányosságait, a fenntarthatósági kihívásokat, a politikai instabilitást, valamint a visszajelzési és adatkezelési mechanizmusok gyengeségeit. A javaslatok között szerepel agrártámogatási programok indítása, központi irányítású élelmiszertartalék-kezelés, készételek mentése, felsőoktatási intézmények bevonása a logisztikai tervezésbe, helyi kapacitásfejlesztés, digitális technológiák alkalmazása, valamint partnerségek és vészhelyzeti készültségi rendszerek kialakítása. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a hatékony és fenntartható segélyezési modellek elengedhetetlenek a humanitárius válságok enyhítéséhez és a hosszú távú fejlődési lehetőségek biztosításához.