Három szinten játszódik, természetesen a szintek állandó egymásrajátszatásával, Tepeneag regénye. Az egyik szinten egy ifjú román diák hányattatásainak tanúja az olvasó. Ion Valea menekül Romániából (a kilencvenes évek Romániájáról van szó), nyugatra tör, Budapesten, Bécsen, Münchenen át Párizsba, az 'Európa Szállóba' igyekszik, útitársai (persze a szó átvitt értelmében) volt szekusok és friss maffiózók, valamint magaféle, helyüket kereső fiatal értelmiségi férfiak és nők. Az ő csalódásaik, 'semmibe futásuk' rajza a regénynek ez a vonala. A második szinten egy öreg román-francia író elmélkedései helyezkednek el, olyan elmélkedések ezek, amelyek mintegy Valea útjának fordítottját járják be: nem Keletről Nyugatra szállnak, hanem Nyugatról Keletre, nyugati szemszögből értelmezve a hazai eseményeket és folyamatokat. Végül a harmadik szint a regény regénye, annak pertraktálása, miként lehet (vagy nem lehet) megírni éppen ezt a regényt. A mű igazi posztmodern (újregényes beütésű) alkotás.