Diplomadolgozatom a polgári engedetlenség elméletéről és a 21. századi magyarországi gyakorlatról szól. Érdeklődésemet azért keltette fel a téma, mert a hazai jogállamisági gyakorlat nélkülözi ennek a használatát. A polgári engedetlenség kifejezést nem ismerők több esetben helytelenül használják és negatív, erőszakos, rendszerellenes színben tűnik, tüntetik fel. Pedig a demokratikus berendezkedésű államban az állampolgárok számára egy lehetőség, jogállamisági pozitívum, hogy a demokráciának, mint rendszernek a hibáit felismertessék és ezáltal a kormányzat működését javítsák. A polgári engedetlenség fogalmát nehéz értelmezni, mivel nincs egységes definíciója. A számos polgári engedetlenségnek tűnő cselekmények vizsgálatakor arra leszünk figyelmesek, hogy az akciók sokban különböznek egymástól. Mindig felismerhető egy-egy olyan elem, amely más akcióból hiányzik, illetve nem tartalmaz olyan momentumot, amely más akciónak szerves részét képezi. A polgári engedetlenség alapelemei a következők: aktív erőszakmentesség, a jogi út lehetőségeinek kihasználását követően tudatos jogsértés, az akció következményeinek való alávetettség, morális igazoltság. A mai polgári engedetlenségi akciókra általában csak a jogsértés, erőszakmentesség és a morális igazoltság jellemző. A klasszikusokkal ellentétben gyakorlói nem kívánják magukat alávetni a jogsértés miatt kiszabott büntetésnek. A polgári engedetlenségi akciókban résztvevők természetjogi mintázatot követnek. E szerint a jog szolgálja az embereket és nem az emberek a jogot. A jogszabályokat emberek alkották, amelyeket az emberi erkölcsi érzék alapján fogalmaztak meg. Ezek szerint saját magatartási szabályaikat saját morális felfogásuk alapján határozták meg. Tehát, ha az erkölcsi és jogi előírás ütközik, akkor a természetjogi megközelítés szerint az erkölcsi szabálynak kell érvényesülnie. Így a polgári engedetlenség által elkövetett jogsértés nem vonhat büntetést maga után, nem szankcionálható. A jogpozitivisták a jog és az erkölcs szétválaszthatóságát fogadják el. Szerintük ugyanazon bűncselekmények miatt ugyanolyan büntetést kell kiszabni, akár erkölcsileg megalapozott a jogsértés, akár nem. Magyarországon a természetjogi és jogpozitivista szemlélet közti arany középút a szokás. Ezért a polgári engedetlenség címén elkövetett jogsértést enyhébben bünteti a bíróság. Ezekből adódik a kérdés, hogy milyen legitimitással rendelkezik a polgári engedetlenség gyakorlása Magyarországon? A Szakdolgozatban a történeti áttekintés alkotja az első fejezetet. Henry David Thoreau és John Borden Rawls filozófiáján, életművén és a gyakorlati életben megnyilvánuló – az utókor számára tanulságos és jogalkotásra ösztönző – tevékenységén keresztül mutatom be a polgári engedetlenségnek és a tiltakozásnak a fogalmát. A különbségtételek, eltérések egyértelműsítése érdekében a sztrájk és az engedetlenség feltételeit, kritériumait és az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményeket szeretném bemutatni. Mahátma Gandhi és Martin Luther King emblematikus történelmi személyek voltak, akik korukon és társadalmukon messze túlmutató tiltakozás kultúrát és politikai etikát képviseltek. Azt gondolom, hogy a dolgozatom nem nélkülözheti e két személy példaértékű társadalmi tevékenységének és a 19., 20. századi politikaformáló munkájának bemutatását. Majd hazánk politikatörténetére szeretném a hangsúlyt fektetni külön figyelmet szentelve a rendszerváltozás utáni tiltakozásoknak, és napjainkban megmutatkozó legnagyobb tüntetéshullámnak. A rendszerváltozást követő időszakban – mások mellett - a taxisblokád, az egyetemi hallgatók tiltakozása, az agrárdemonstrációk, a Zengőn felépítendő lokátor-állomás elleni tiltakozás okait, folyamatát és következményeit vizsgálom a polgári ellenállás kritériumrendszerét használva. Az utóbbi idők magyarországi legnagyobb tüntetéshulláma a pedagógustüntetések voltak. Ennek a forrásáról, ok-okozati összefüggéseiről, néhány komoly tiltakozó megmozdulásról, és a hatalommal szembeni utcai és tárgyalóasztal mellett történő ellenállást szeretném bemutatni. A Szakdolgozat betekintést nyújt a polgári ellenállás kialakulásába, fogalomkörébe és adott körülmények között megvalósítható gyakorlatába.