Diákjaim évről-évre szakdolgozatokat készítenek. Az első oldalak áttekinthetőek, a táblázat normalizálása után következik az ablakok kialakítása, és a legvégén a lekérdezések… És itt, ezen a ponton jórészt mindegyik szakdolgozat elveszti az addigi lendületét. A lekérdezések valamennyi esetben erősen korlátozzák a felhasználó lehetőségeit. Általánosan elterjedt hiba, hogy egy kérdés megválaszolásához a felhasználónak ismernie kell az adatbázisban előforduló kódokat, értékeket (adatokat) és ezek alapján „kérdezheti” le a rendszerét.

A másik szembetűnő programozói gyakorlat a „mindent tudó nézetek” előállítása. Olyan nézetek (view) ezek, melyek egy táblázatban igyekeznek összefogni több táblázatot. Az ilyen eredménytáblázat távolról sem tekinthető normalizáltnak – még első fokon sem. Egy lekérdező ablakban azonban használata igen gazdaságos, hiszen valamennyi felhasználói szempont alapján kikereshető a kérdéses adat, mialatt egyetlen táblázatot kell kezelni.

Megítélésem szerint az emberi gondolkodás alapvetően fa struktúrában tudja rendszerezni az „adatvilágot”. Az adatbázis kezelés általánosan elterjedt módja a relációs adatmodell, mely nem tartalmaz a hierarchiára alkalmazható mutatókat. Ugyanakkor, a táblázat akkor értelmezhető, ha jól normalizált, és valóban csak egyetlen egyed előfordulását tartalmazza. Az igazi ismeretszerzés viszont az egyedek közötti összefüggések kiolvasásában rejlik.

Szakdolgozatomban egy olyan megoldást dolgoztam ki, mely egy tetszőleges táblázat belső tartalmát fa-struktúrában jeleníti meg.

A diplomatervemhez csatolt CD-n található a telepítő készlet mely segítségével egy 3000 rekordos mintatáblázatban lehet keresgélni. A mintatáblázat szabványos DBF állományú, ezért azt bárki könnyedén módosíthatja, majd a változásokat megnézheti a fában is.