„Ez a könyv a szerző szándékától függetlenül a modern művészet általános jellemvonásához közelít: sok aktivitást követel az olvasótól, ha a közönséges értésen túl egyéb elvárásokat is táplál - a szerző reménye ez... ...Habár a mindennapi tudat határa felfelé, a tudatfeletti irányában elmosódott, - ezért lehetséges a mindennapi tudat számára a tisztán logikus gondolkodás és a művészi érzés - a tudatfeletti átélését szakadék választja el a mindennapi tudattól. A szakadék a mindennapi tudat értelmetlen formákhoz való ragaszkodásából áll, mely által a magam-érzés - és egyúttal az attól való jogos félelem - létrejön, hogy az én-tudat túl gyenge a tudatfeletti erők hatalmasságának elviseléséhez. Ezt a küszöböt biztonsággal csak úgy le het átlépni, ha egyrészt egy relatív megformálatlan én-tudat, másrészt egy befogadó - pillanatnyilag üres - figyelem jön létre. Más szavakkal: ha a lélek individuális szellemmé válik. Ahogyan lélek én-tudat valami formáltra vonatkoztatva, úgy a szellem én-tudat semmire, semmilyen formára sem vonatkoztatva. A lelki én-tudatról lemondani azonban csak egy erősebb ön-tudat képes, mely erősebb annál, amiről lemond. Ez a fejlődési folyamat úgy is leírható, mint átmenet a tanútól az igazi tanúhoz. Az első tanú a reflektáló, aki a tudati folyamatok múltjáról tanúskodik, a má sodik az igazi tanú, aki a saját jelenét átéli."