A szakdolgozat középpontjában a dámszarvas (Dama dama) állomány vizsgálata állt a Bockerek Vadásztársaság területén, különös tekintettel a trófeák minőségi alakulására. A kutatás célja annak feltárása volt, hogy a trófeaminőség mennyiben tükrözi a vadgazdálkodás szakmai színvonalát, valamint mely biotikai, genetikai és gazdálkodási tényezők befolyásolják leginkább az agancsfejlődést.

A vizsgálat alapját a 2014–2023 közötti, az Országos Vadgazdálkodási Adattárból származó adatok képezték, amelyeket statisztikai módszerekkel elemeztem. Az eredmények szerint a dámszarvas-állomány folyamatos növekedést mutatott, miközben a trófeák minősége kiegyensúlyozott maradt. Az átlagos trófeatömeg meghaladta a 3 kg-ot, az érmes bikáké pedig 4–4,5 kg között alakult. Az érmes példányok aránya rendszerint 50% felett volt, ami a magas szintű szelekciós munkát igazolja. A bikák átlagéletkora 9 év felett volt, ami a megfelelő korstruktúrát és genetikai potenciált mutatja.

A kutatás rávilágított arra, hogy a trófea minősége jól tükrözi a vadgazdálkodás színvonalát, de a környezeti tényezők – például a táplálékellátottság és az élőhely adottságai – is jelentős hatással bírnak. A Bockerek Vadásztársaság példaértékűen alkalmazza az élőhelyi adottságokhoz igazított állományszabályozást, a takarmányozási programokat és a genetikai szelekciót.

Összességében megállapítható, hogy a Bockerek Vadásztársaság vadgazdálkodási tevékenysége tudományos alapokon nyugszik, és fenntartható módon biztosítja a dámszarvas-állomány genetikai és trófeaminőségi értékeinek megőrzését. Ez a szemlélet nemcsak gazdasági, hanem kulturális jelentőséggel is bír, és hozzájárul a jövő generációi számára is fenntartható vadállomány megőrzéséhez.