A dolgozat célja a fogászati ellátások minőségbiztosítási rendszerének vizsgálata, különös tekintettel annak gyakorlati alkalmazására és fejlesztési lehetőségeire egy konkrét magyarországi állami praxis példáján keresztül. A minőségirányítás az egészségügyben egyre nagyobb szerepet kap, hiszen a betegek elvárásai nemcsak az orvosi ellátásra, hanem a környezetre, az eszközökre és a személyzet munkájára is kiterjednek. A dolgozat első részében bemutatásra kerültek a minőségirányítási rendszerek történeti fejlődése, valamint az ISO 9001:2000 szabvány szerepe és alkalmazása a fogászati ellátásban. Külön figyelmet kaptak az európai és magyar szabványosítási rendszerek, valamint a minőség fogalmának eltérő értelmezései az egészségügy különböző szereplői – páciensek, egészségügyi dolgozók és finanszírozók – szemszögéből. A munka gyakorlati része a vizsgált praxis minőségirányítási rendszerének dokumentumelemzésére és frissítésére épül. A szerző felülvizsgálta és aktualizálta a minőségirányítási kézikönyvet, valamint elkészítette a jogszabályi előírásoknak megfelelő új kockázatelemzési kézikönyvet is. A kockázatértékelés során figyelembe vételre kerültek a biológiai és kémiai veszélyek, az éles eszközök okozta sérülések kockázatai, valamint a munkakörönkénti expozíciós tényezők. A dolgozat megállapította, hogy az ISO 9001 szabvány rendszeres és tudatos alkalmazása jelentős mértékben hozzájárulhat a fogászati szolgáltatás minőségének javításához, a betegbiztonság növeléséhez és a fenntartható működéshez. A dolgozat javaslatokat is megfogalmaz a további fejlesztésekre, például a munkatársak minőségirányítási képzésére, a rendszeres belső auditok elvégzésére és a digitális folyamatok kockázatainak beemelésére a rendszerbe. A kutatás alátámasztja, hogy a betegközpontú szemlélet és a szabványosított minőségbiztosítási eszközök alkalmazása a fogászati ellátásban nemcsak megfelelőséget, hanem versenyelőnyt is jelent a praxisok számára, legyen szó állami vagy magánellátásról.