The 2022 amendment of the Social Act codified the principle of self-care in a stricter form than before, stating that "Everyone is responsible for themselves." The original wording of the bill submitted to Parliament declared even more clearly and sharply that "The individual is primarily responsible for their own social security." Professional organizations dealing with social policy and social work, as well as the independent press and opposition parties, unequivocally interpreted the amendment as a withdrawal of the state, while the ruling party that submitted the bill primarily referred to the principle of subsidiarity. Meanwhile, in recent years, social policy and social professions have increasingly been pushed out of the official state terminology, being replaced by the term "care policy." This study attempts to identify and evaluate the normative framework of legislation (problem definition, declared values and ideologies, conceptions regarding state involvement and human nature) by analysing the parliamentary debate on the amendment. Additionally, the analysis pays special attention to uncovering the meanings of "care policy" used by legislators and "traditional" social policy as presented in opposition speeches. Therefore, as the method of analysis, I chose a normative document analysis method based on the ethical values of care and political-philosophical assumptions. The study consists of three parts. First, I summarize the values that define the ethics of care and introduce the document analysis method called Trace, then follows the analysis of the parliamentary debate on the law, and finally, the evaluation of the normative framework.

A szociális törvény 2022-es módosítása a korábbinál szigorúbb formában törvénybe foglalta az öngondoskodás elvét, azaz kimondta, hogy „Mindenki felelős önmagáért.” A Parlament elé kerülő törvényjavaslat eredeti megfogalmazása még ennél is egyértelműbben és élesebben deklarálta, hogy „Az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős.” A szociálpolitikával és szociális munkával foglalkozó szakmai szervezetek, valamint a független sajtó és az ellenzéki pártok a törvénymódosítást egyértelműen az állam kivonulásaként értelmezték, míg a törvényjavaslatot benyújtó kormánypárt leginkább a szubszidiaritás elvére hivatkozott. Mindeközben az elmúlt néhány évben a szociálpolitika, a szociális kezdetű professziók egyre inkább kiszorulnak az állami hivatalos szóhasználatból, és helyüket a gondoskodáspolitika vette, illetve veszi át. Jelen tanulmány a törvénymódosítás parlamenti vitájának elemzésével elsősorban a jogalkotás normatív keretének (problémadefiníció, deklarált értékek és ideológiák, az állami szerepvállalásra és az emberi természetre vonatkozó elképzelések) beazonosítására és értékelésére tesz kísérletet. Az elemzés emellett kiemelt figyelmet fordít a jogalkotók által használt „gondoskodáspolitika” és az ellenzéki képviselők felszólalásaiban megjelenő „hagyományos” szociálpolitika jelentéstartományainak feltárására. Az elemzés módszeréül ezért egy olyan normatív dokumentumelemzési módszert választottam, amely a gondoskodási etikai értékein és politikafilozófiai előfeltevésein alapul. A tanulmány három részből áll. Először összefoglalom a gondoskodási etikát meghatározó értékeket és bemutatom a Trace-nek nevezett dokumentumelemzési módszert. Ezután következik a törvény parlamenti vitájának elemzése, végül a normatív keret értékelése.