A cím a szerző egyik fontos törekvésére utal: a létezés alapkérdéseit vizsgáló költészetet létrehozni a legegyszerűbb élethelyzetek következetes végiggondolásából. A nyelv az előző könyvekhez képest letisztultabb, egyszerűbb; néhol csupán egy-két mondatból áll a vers; olykor pedig a már az előző könyvben (Szánalmasan közel) kikísérletezett dinamikus, önmagát lebontó retorika jellemzi a különféle ciklusokat. Ironikus gesztusoktól sem mentes ez a világ, még ha ez rejtettebb módokon is fejeződik ki.