Dolgozatom a gordonkatanárral szembeni elvárásokat kutatja egy vidéki nagyváros zeneiskolai B tagozatos és zeneművészeti szakgimnáziumi tanulók, valamint szüleik szemszögéből kvalitatív, félig strukturált interjúk elemzésével. A zenetanárral szemben különböző életkorokban, valamint iskola típusokban más-más elvárások fogalmazódnak meg. A tehetség vizsgálata során két nagyon fontos építőkő ismerhető meg. Az egyik ilyen az intelligencia, melynek egyik fajtája a zenei intelligencia. Az intelligenciáról szóló leírásokban kiemelt szerep jut a kreativitásnak, illetve a különböző ingerekre történő reakciók minőségének és a kritikus gondolkodásnak. A másik fontos építőkő a kreativitás. A kreativitás fejleszti a felismerés örömélményét, és ez ad erőt a további felfedezésekhez. Ezek a megerősítések növelik a motivációt, ami a tehetség kibontakoztatása érdekében elengedhetetlen. Az intelligencia leírások egyike alapján olyan készségek, képességek halmazáról beszélünk, mely tényezőkkel a zenész nap mint nap találkozik, ezek erősítése a zenetanárok egyik kiemelt feladata. A környezeti hatások vizsgálata során társadalmi hatásokat, a család, az iskola és a kortársak szerepét vettem górcső alá. A tanároknak hármas szerepkörben kell helytállniuk, egyrészt nevelőként, másrészt szakemberként, harmadrészt hivatalnokként. Mindhárom terület fontos a szülők és a diákok számára. Kutatásom eredményeként leírható, hogy a különböző intézménytípusokban mást várnak el mind a diákok, mind a szülők a gordonkatanártól. Míg a zeneiskolában inkább a zene szeretetének kialakítása és megőrzése az elsődleges elvárás, addig a szakgimnáziumi növendékek és szüleik számára a szakmaiság és a sikeres egyetemi felvételi vizsgára való felkészítés szerepel prioritásként. Az interjúkat kiértékelve úgy tudom összefoglalni a tapasztaltakat, hogy mind a zeneiskolai, mind a szakgimnáziumi oktatás alapvetően jól megszerkesztett kereteket biztosít a gyermekek tehetségének kibontakoztatásához.