"A kilencedik lövés még késik. A káplár keze még reszket, de szemei egy árnyalattal már tisztábban látják a célt." (Karinthy Frigyes előszava az Így írtok ti első kiadásához.)
Paródiával lövöldözni kockázatos: a célpont az istennek sem akar egy helyben maradni, mindig elmozog. Emellett sosem tudni, hogy hatalmas agancsú szarvast, kivénhedt medvét vagy csak egy verebet találtunk el. Azt se feledjük: a szarvas agancsai elhullnak, és egy kismadár is bármikor büszke sassá növekedhet - legalábbis az irodalom világában. A puska mindig visszarúg, gyakran a véletlenen múlik, mennyire talált az a bizonyos lövés: leterítettük-e az áldozatot vagy csak megkarcoltuk vele a bőrét. Játékos vadászatra, irtásra hívjuk hát az olvasót: számolgathatja a töltényhüvelyeket, felakaszthatja falára a trófeákat - csak arra kérjük, egy pillanatra se feledje: itt egy csepp valódi vér sem folyik, mindez csak játék. És ha egy lövés igazán betalál: móka és kacagás. Játékos vadászatra, irtásra hívjuk hát az olvasót: számolgathatja a töltényhüvelyeket, felakaszthatja falára a trófeákat - csak arra kérjük, egy pillanatra se feledje: itt egy csepp valódi vér sem folyik, mindez csak játék. És ha egy lövés igazán betalál: móka és kacagás.