Preoperatív tápláltsági állapot és a tartós légáteresztés kapcsolata tüdőoperált betegeknél

Abstract

Bevezetés: A mellkassebészeti beavatkozások egyik leggyakoribb posztoperatív komplikációja az 5 napnál tovább fennálló tartós légáteresztés (persistent air leak, PAL), amely jelentős mértékben növeli a hospitalizáció idejét, az ellátás költségeit, valamint a posztoperatív mortalitást. A PAL során, a műtéti beavatkozást követően 5 napnál hosszabb ideig áramlik levegő a tüdőparenchima felől a pleurális térbe alveo-pleurális fisztulán keresztül. A preoperatív tápláltsági állapot, egyéb komorbiditások, dohányzás, illetve a műtét típusának potenciális szerepe merül fel a PAL kialakulásában. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja azon preoperatív prediktív faktorok azonosítása, amelyek a műtéti típus figyelembevételével előrejelezhetik a posztoperatív tartós légáteresztés kialakulását tüdőműtéten átesett betegek körében. Módszertan: A Debreceni Egyetem Klinikai Központ (DEKK) Mellkassebészeti Klinikáján 2024 januárjától számítva 2025 novemberéig 514 tüdőműtéten átesett betegek adatait gyűjtjük ki retrospektív módon a Debreceni Egyetem betegdokumentációs rendszeréből (UDmed). A statisztikai adatok feldolgozása során multivariáns elemzést alkalmazunk a különböző tényezők összefüggéseinek megértésére. Az adatgyűjtés során leírjuk az adott beteg szérum total protein, szérum albumin, testtömegindex (BMI) értékeit, illetve, hogy mi a dohányzási státusza a preoperatív időszakban, van-e komorbiditása, milyen gyógyszereket szed rendszeresen, továbbá, hogy milyen típusú műtétet hajtottak végre, volt-e korábbi mellkasi műtéte, és kellett-e reoperációhoz folyamodni. Várható eredmények és klinikai jelentőség: Feltételezésünk szerint a preoperatív tápláltsági mutatók (szérum albumin, összfehérje, BMI), a krónikus tüdőbetegségek és a dohányzási előzmény jelentős szerepet játszhatnak a tartós légáteresztés (PAL) kialakulásában, míg a műtéti technika és az indikáció szintén befolyásolhatja a kockázatot. Eredményeink hozzájárulhatnak egy olyan preoperatív rizikóbecslő rendszer kialakításához, amely elősegítheti a nagy kockázatú betegek azonosítását és a célzott perioperatív menedzsment stratégiák alkalmazását. Kapott eredményeinkben, a torakotómia szignifikánsan növelte a PAL kialakulásának esélyét a VATS eljáráshoz képest (EH=3,212; p=0,002). Az alultáplált BMI közel négyszeres kockázatot jelentett (EH=3,670; p=0,030). A szérum összfehérje-szint minden modellben szignifikáns védő tényezőnek bizonyult (p<0,001). Az alacsony albuminszint különösen a radiológiai eltérésekkel járó szövődmén