Az elmúlt fél évszázadban drasztikus változás következett be számos család és gyermek életében. Megnőtt az egyedülálló szülők száma, a házasságon kívül született gyerekek aránya. A család formációt a házasságkötések számának csökkenése alapján az együtt élő párok közössége váltja fel. Átformálódott a nevelés, oktatás is, hiszen az emberi és gyermeki jogok, a média hangsúlyos szerepe, egyfajta értékválság, kevésbé stabil értékrend kialakulását eredményezi. Ezek hatására a fiatalok egyre kevésbé foglalkoznak jövőjükkel, inkább csak a mában élnek, nincs kifejlett felelősség érzetük. Dolgozatom elkészítése során egy Hajdú-Bihar megyei szakközépiskolában és egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gimnáziumban és szakképző iskolában készítettem felméréseimet. Azért választottam három különböző kategóriájú iskolát, hogy szélesebb körben lehessen vizsgálni az eltérő családi háttérrel rendelkező fiatalok helyzetét. Iskolánként egy kilencedikes és egy tizenkettedikes azonos tagozatú osztályt választottam. Megfigyelésem célja ezzel az volt, hogy két korosztályban is felmérjem, milyen, az idő előre haladtával hogyan változik a szülő-gyermek kapcsolata. Mennyire válik önállóvá egy diák 18-19 éves korára, egy 14-15 éves diákhoz képest. A fiatalabb és idősebb korosztályhoz tartozó gyerekek kivel osztják meg legszívesebben problémáikat, mennyire számít a szülői elismerés, vélemény. Ahhoz, hogy teljesebb képet kapjak a felmérésről, nem csak a diákokat, hanem szüleiket is bevontam a vizsgálatba. Célom, volt tehát: a mai fiatalok és szülők viszonyának feltérképezése, megvizsgálva az egymás iránti őszinteséget, bizalmat, segítőkészséget, a gyerekek önállóságát, a fegyelmezés, és jutalmazás rendszerét. Ezen szempontokat figyelembe véve kaptam meg a kapcsolatuk szorosságát, valamint korlátait, melyeket profilok formájában összegeztem.