Jelen munkánkban célul tűztük ki, hogy a klór-dioxid, mint antiszeptikus szer, húgyhólyag nyálkahártyára kifejtett hatását vizsgáljuk. Jelen előkísérleteinkben keressük azt a klór-dioxid koncentrációt, amely patkány húgyhólyagban már észrevehető mikro- és/vagy makroszkópos elváltozást képes okozni. Továbbá vizsgálni kívánjuk az előforduló szöveti reakciókat, illetve keressük azt a legnagyobb töménységet, amit az élő szervezet még tolerálni képes. Ezáltal, a későbbiekben következtethetünk arra a legmagasabb koncentrációra, amely még biztosan nem károsítja a húgyhólyag nyálkahártyáját, de a kórokozók ellen már hatásos lehet. Kutatásunk során eddig három kísérletet végeztünk el. A fertőtlenítő oldatot invazív módon, katéterezéssel juttattuk a patkányok hólyagjába. Különböző koncentrációjú klór-dioxid oldatotokat alkalmaztunk annak érdekében, hogy meghatározzuk a hólyaggyulladás kezelésére alkalmas töménységet. Az első kísérlet során a húgyhólyag nyálkahártyáján semmilyen elváltozást nem tapasztaltunk, így a második kísérletben különböző töménységű oldatokat alkalmaztunk. Ezen vizsgálat során az 600 ppm töménységű oldat bizonyult hólyagfertőtlenítésre alkalmasnak. A harmadik kísérlet során, a sóoldat töménységén változtattunk. Az izolált hólyagokat szövettani vizsgálatra küldtük, melynek eredményeit négy szempont szerint vizsgáltuk, majd statisztikai próbával (F-teszt, X2-teszt) összegeztük. A statisztikai eredmények csak bizonyos esetekben mutatnak összefüggést a vizsgált szempontok és a használt klór-dioxid oldat között. Pontosabb eredmény érdekében további vizsgálatok váltak szükségessé, hogy a gyakorlatban is alkalmazható legyen ez az eljárás cystitis kezelésében.