Szájüregi mikroflóra változás vizsgálata obes betegekben, és antifungális érzékenységi vizsgálatok Cyberlindnera fabianii-val

Abstract

A PhD munkám első részében vizsgáltuk a bariátriai műtétet követően a súlycsökkenés hatását a sulcus mikroflórájára, és az obes csoportba tartozó páciensek fogíny sulcusváladék mikroflórájának eltéréseit az átlag populációhoz viszonyítva. 57 egyéntől vettünk sulcus folyadék mintát, ebből 22 a normál kontroll csoport tagja, 18 az obes kontroll csoporté és 17 páciensnél történt bariátriai műtét, akiknél ismételt mintavételt végeztünk a műtét után fél-egy évvel. A sulcusváladék minták vizsgálata MALDI-TOF MS analízissel történt. A fogágy állapotát vizsgálva egyik csoportnál sem voltak észlelhetőek parodontitis jelei. A műtétet és súlycsökkenést követően nem szignifikánsan, de nőtt az átlagos csíraszám. Valamint C. albicans és non-albicans Candida fajok: C. dubliniensis, C. kefyr, C. lusitaniae, jelentek meg a műtét után (p<0.05), ott, ahol Neisseria végig nem volt, vagy eliminálódott a műtét után. Továbbá a Prevotella-val érintettek aránya nőtt jelentősebben a súlycsökkenést követően. A műtét követően változik az íny sulcus váladék összetétele. Ugyanakkor a műtét előtti gyulladásmentes parodontális állapot és az arra hajlamosító tényezők hiányában és jó szájhigiénia mellett, a műtétet és súlycsökkenést követően nagy valószínűséggel nem alakul ki parodontitis. A PhD munkám második részében, pedig in vitro meghatároztuk a Cyberlindnera fabianii klinikai izolátumok (n=8) planktonikus és szesszilis sejteinek érzékenységi jellemzőit a leggyakrabban alkalmazott szisztémás gombaellenes szerekkel - a fluconazol, az amphotericin B és az echinocandinok (anidulafungin, caspofungin és micafungin) - szemben. A planktonikus minimális gátló koncentrációk (MIC) tartományai a fluconazol, az amphotericin B, az anidulafungin, a caspofungin és a micafungin esetében 1-2, 0,25-1, 0,015-0,06, 0,03-0,12 és 0,25-0,5 mg/l voltak. Az egynapos biofilmek a planktonikus megfelelőikhez képest nagymértékben rezisztensek voltak a fluconazollal szemben (MIC 512 és >512 között), de ez nem volt így az amphotericin B (MIC tartomány: 0,25-2 mg/l) és az echinocandinok (MIC 0,06-2 mg/l) esetében. A számított planktonikus ölési ráták alapján a legnagyobb aktivitást az anidulafungin (k értéktartomány: 0,37-2,09) mutatta, míg a micafungin, a caspofungin, az amphotericin B és a fluconazol 0,46-1,47, 0,14-0,86, –0,03-2,08, illetve –0,15-0,09 közötti tartományokba eső ölési rátákkal volt jellemezhető. A megfigyelt in vitro planktonikus és szesszilis érzékenységi mintázatok arra utalnak, hogy az echinocandinok és az amphotericin B lehet a legmegbízhatóbb kezelési lehetőség Cy. fabianii fertőzések ellen.

In the first part of my PhD work, we investigated the effect of weight loss on the crevicular microflora following bariatric surgery and how the microflora of the crevicular gingival fluid in the obese group differs from that in the average population. Crevicular fluid samples were taken from 57 subjects: 22 were in the normal control group; 18 in the obese control group; and 17 patients had had bariatric surgery, who underwent a repeat sampling 6 to 12 months after the operation. Crevicular fluid samples were analyzed by MALDI-TOF MS analysis. No evidence of periodontitis was detectable in either group upon periodontal status examination. After surgery and weight loss, mean germ count increased, albeit not significantly. Also, C. albicans and non-albicans Candida species: Candida dubliniensis, C. kefyr, and C. lusitaniae appeared after surgery (p<0.05) in subjects where Neisseria was either absent throughout or eliminated after surgery. Also, the proportion of those affected by Prevotella increased significantly after weight loss. Following surgery, the composition of crevicular gingival fluid undergoes changes. However, with an uninflamed periodontal condition before surgery, an absence of predisposing factors, and good oral hygiene, periodontitis is highly unlikely to develop after surgery and weight loss. In the second part of my PhD work, we determined in vitro the susceptibility characteristics of planktonic and sessile cells of clinical isolates of Cyberlindnera fabianii (n = 8) to the most commonly used systemic antifungal agents - fluconazole, amphotericin B and echinocandins (anidulafungin, caspofungin and micafungin). Planktonic minimum inhibitory concentrations (MICs) ranged from 1 to 2, from 0.25 to 1, from 0.015 to 0.06, from 0.03 to 0.12 and from 0.25 to 0.5 mg/L for fluconazole, amphotericin B, anidulafungin, caspofungin and micafungin, respectively. One-day-old biofilms were highly resistant to fluconazole (MIC ranged from 512 to > 512) compared to planktonic counterparts, but not to amphotericin B (MIC ranged from 0.25 to 2 mg/L) and echinocandins (MIC ranged from 0.06 to 2 mg/L). Based on the calculated planktonic killing rates, the highest activity was observed in the case of anidulafungin (k values ranged from 0.37 to 2.09), while micafungin, caspofungin, amphotericin B and fluconazole exerted 0.46–1.47, 0.14–0.86, −0.03 to 2.08 and −0.15 to 0.09 killing rate value ranges, respectively. The obtained in vitro planktonic and sessile susceptibility patterns suggest that echinocandins and amphotericin B may be the most reliable treatment option for the treatment of Cy. fabianii infections.