Fogorvostudományi Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

Általános Orvostudományi Kar

Fogorvostudományi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Nánási Péter)

tudományág:
- klinikai orvostudományok

Böngészés

legfrissebb feltöltések

Megjelenítve 1 - 5 (Összesen 15)
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    Fogászatban potenciálisan alkalmazható új szintetikus csontpótló anyagok vizsgálata
    Hegedűs , Viktória; Dezső, Balázs; Hegedűs, Viktória; Fogorvostudományi doktori iskola; Debreceni Egyetem::Fogorvostudományi Kar
    Munkánk során fogászati felhasználásra potenciálisan alkalmas szilika aerogél (AE) és b-trikálcium foszfát aerogél (b-TCP-AE) csontpótló anyagok sikeres előállitása történt. In vitro vizsgálatokkal kimutattuk, hogy a fenti anyagok nem mutatnak citotoxicitást, ugyanakkor képesek SAOS-2 sejtvonalban oszteoblasztos differenciációt indukálni. In vivo vizsgálatokat követően bizonyítottuk, hogy mindkét csontpótló, de különösen a b-TCP-AE képes prominens csontosodási folyamatot beindítani osszeokonduktív és osszeoinduktív módon. A szövettani-morfológiai eredmények arra utalnak, hogy mindkét mezoporózus csontpótló optimális “scaffolding”-gel, azaz vázképző tulajdonsággal rendelkezik. Vékony-csiszolat metszet készítéssel kapcsolatos kutatási eredmények szerint, az érdesített protonált üvegfelszín MDP tartalmú adhezív anyaggal biztosíthatja az eredményes keményszövetből vékony csiszolat készítését, akkor is, ha titán implantátumot tartalmaz. In our studies, silica aerogel (AE) and β-tricalcium phosphate aerogel (β-TCP-AE) could be produced successfully with optimal mesoporosous physico-chemical properties to be suitable as bone grafting materials, potentially useful in dentistry practices. Based on the in vitro experiments, these materials could induce the osteoblastic differentiation of immature osteosarcoma cell-lines. According to the in vivo experiments, the histopathological results proved that both the aerogel but even more the β-TCP aerogel could generate a reparative ossification by osteoconduction and osteoinduction. According to the morphology and histopathology, both the mesoporous AE and the β-TCP-AE grafts appear provide an optimal scaffold for bone defect’s repair. Based on the hard tissue section preparation, our results showed that the protonated glass surface with MDP adhesive could ensure the success in hard tissue preparation technique, even if contained other kinds of hard materials, like the titanium implant.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    Nanohibrid és bulk-fill kompozit javítására alkalmazható univerzális adhezívek és kompozitok in vitro vizsgálata
    Martos, Renáta; Hegedűs, Csaba; Martos, Renáta; Fogorvostudományi doktori iskola; DE--Fogorvostudományi Kar -- Konzerváló Fogászat nem önálló Tanszék
    A gyanta bázisú kompozitok napjaink legmeghatározóbb tömőanyagai, melyek az elmúlt 50 évben jelentős fejlesztéseken estek át. Esztétikai és mechanikai tulajdonságaik optimalizálása a fogszövetekkel harmonizáló biomechanikai egységként funkcionáló restauráció kialakítását teszik lehetővé. A minimálinvazív koncepcióba illeszkedő mikromechanikai és kémiai kapcsolaton alapuló adhezív technika révén egyidőben megvalósulhat az egészséges foganyag maximális védelme és a maradék foganyag erősítése is. A monomerek polimerizációja következtében fellépő zsugorodás, a szuboptimális konverzió, a szerves és szervetlen komponensek arányának és összekapcsolásának problematikája azonban életidejüket korlátozza. Sikertelenségük, melynek két legfontosabb tényezője a törés és a szekunder kariesz ismételt beavatkozást tesznek szükségessé, mely lehet a restauráció teljes, vagy részleges cseréje. Ez utóbbit a kompozit javításhoz sorolhatjuk. A javítás lehetőségének feltételét a gyantában jelen lévő még reagálatlan monomerek jelenléte, az exponált töltőanyag felszínhez történő kémiai kapcsolódás, valamint a felszínkezelések által eredményezett retenció és mikromechanikai retenció biztosíthatja. Az anyagcsoport diverzitása miatt a garantált sikerességű kompozit javítási protokoll még nem ismert. Kutatásom során célkitűzésem a nanohibrid és bulk-fill kompozit javítási lehetőségeinek vizsgálata univerzális adhezívek és különböző felületkezelési módszerek alkalmazásával. A vizsgálatok korlátait figyelembe véve a következő megállapításokat tehetjük: 1. Nanohibrid (TEC) kompozit javítás során a homokfújás szignifikánsan magasabb nyírószilárdságot eredményez, mint az 500 grit szemcseméretig történő polírozás. 2. A homokfújt felszínen alkalmazott 10-MDP tartalmú univerzális adhezív (TBF II) eredményezte a legmagasabb nyírószilárdságot, ami így javasolt lehet a nanohibrid kompozit javítás esetén. 3. A homokfújt felszínen alkalmazott 10-MDP tartalmú univerzális adhezív (TBF II) nyírószilárdság értékei a pozitív kontroll nyírószilárdság értékeivel összemérhetőek. 4. Bulk-fill kompozitok (SDR, TECBF) javítása esetén a 10-MDP funkcionális monomert tartalmazó adhezívek (TBF II, SU) alkalmazása szignifikánsan magasabb szakításiszilárdságot eredményez. 5. A bulk-fill kompozitok (SDR, TECBF) viszkozitása nem befolyásolja a funkciós molekulát tartalmazó univerzális adhezívvel (TBF II, SU) történő javítás sikerességét. 6. Bulk-fill kompozitok (SDR, TECBF) szakítószilárdsága 10-MDP tartalmú univerzális adhezívvel (TBF II, SU) a pozitív kontroll szakítószilárdságával összemérhető. Advancement of adhesive technology and introduction of minimalinvasive concept resulted more conservative treatment modalities in restorative dentistry. In recent years there has been a paradigm shift towards the use of resin-based composites (RBCs) for the direct restoration of both anterior and posterior teeth. RBCs became the most popular restorative material of choice due to the improvements in their compositions and placement techniques resulting a well-balanced tooth-restorative biomechanical unit paralel with strenghtening the remaining tooth structure. However several drawbacks as polymerization shrinkage, limited degree of conversion and limitation in fracture strenght associated with reduced lifespan of resin based restorations in hostile oral environment. Fractures, secondary decay are the two main cause of failures leading to the replacement of restorations in everyday clinical practice. Nowdays a widely accepted protocol is the repair of failing restorations based on the micromechanical roughening of the surface, the presence of unreacted monomers and possibilities of chemical bonding to the exposed filler particles. Due to the diversity of RBCs ideal repair protocol still not exist. The aim of the study was to evaluate the effects of different surface treatment and conditioning methods on the repair bond strength of a nanohybrid and bulk fill resin composite material. Within the limitations of this study, the following conclusions can be drawn: 1. Nanohybrid composite (TEC) substrate treated with sandblasting yielded statistically higher bond strength values when compared to non-sandblasted polished up to 500 Grit substrate surfaces. 2. The use of sandblasting followed by the application of TBF II containing universal adhesive (TBF II) yielded the statistically highest repair bond strength values, suggesting that this repair protocol may be recommended to achieve the best outcome for nanohybrid composite repairs. 3. The bonding performance observed in nanohybrid composite (TEC) repairs treated with sandblasting and the 10-MDP containing universal adhesive system (TBF II) is comparable to the bond strength values of cohesive composites. 4. Bulk-fill RBC (SDR, TECBF) treated with universal adhesive systems containing a functional monomer 10-MDP (TBF II, SU) yielded statistically higher bond strenght values when compared to non-functional containing adhesive. 5. The viscosity of bulk-fill RBC (SDR, TECBF) does not influence repair bond strenght values, suggesting both low and high viscosity RBCs are amenable to successfull repair using functional monomers to achieve the best outcome. 6. The repair bond strenghts obeserved in bulk-fill RBC (SDR, TECBF) repairs treated with the 10-MDP containing universal adhesive systems (TBFII, SU) is comparable to the bond strenght values of cohesive RBCs.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    A krónikus gyulladások kialakulása és a nem megfelelő efferocitózis közötti kapcsolat vizsgálata két egérmodellben
    Sághy, Tibor; Szondy, Zsuzsa; Fogorvostudományi doktori iskola
    Apoptotikus mechanizmusok eredményeképpen naponta több milliárd sejt hal el az emberi szervezetben. Ezen elhalt sejtek eltakarítása kulcsfontosságú a szöveti homeosztázis fenntartásában, nem megfelelő működése viszont több patológiás folyamattal, krónikus gyulladásos betegséggel hozható összefüggésbe (pl. autoimmunitás, 2-es típusú diabétesz és az elhízás). Az elmúlt évtizedekben az elhalt sejtek eltakarításáról kialakult látásmódunk nagyban kiszélesedett. Jelentős számú közlemény született, amely az efferocitózis összetett jelátviteli folyamatait tárta fel. Ennek ellenére számos eleme még mindig ismeretlen maradt. Disszertációmban az elhalt sejtek eltakarításának zavarát és a zavar patológiás következményeit vizsgáltam két knock out (TG2 hiányos, illetve RetSat hiányos) egértörzsben.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    Funkcionalizált hibrid aerogél mikrorészecskék tumorellenes hatásának vizsgálata nyirokutakon terjedő tumor sejteken
    Király, Gábor; Juhász, István; Szemán-Nagy, Gábor; Fogorvostudományi doktori iskola
    A metasztázisos tumor növekedés és terjedés útvonalai nem tisztázottak, pedig az orvostudomány egyik kritikus kérdései közé tartoznak. Dagnatos áttét kialakulásához a tumor sejtnek le kell válnia az elsődleges tumorból, és be kell lépnie a vér-vagy nyirokkeringésbe. A nyirokutakon történő metasztázis esetén a daganatos sejtek az elsődleges tumorból a legközelebbi nyirokcsomókba jutnak, és ott képeznek áttétet. A tumor sejteknek a nyirokutak közvetítésével nyirokcsomókba történő jutása az őrszem nyirokcsomó elméletet hozta létre. A hasüregi tumorok esetén a szóba jöhető őrszem nyirokcsomók a főbb hasüregi szervekhez asszociáltak, azonban peritoneális tumorok esetén nem csak a daganat közelében, hanem a test távolabbi részeiben is kialakulhat őrszem nyirokcsomó. Leginkább gyomordaganat esetén megfigyelhető, hogy a daganatos sejtek a hasüregből a mediastinalis régióban lévő nyirokcsomókba jutnak, és ott képeznek áttétet. Számos állatmodellben leírták már a hasüregi nyirokelfolyási utakat, azonban továbbra is vita tárgyát képezi az a megállapítás, hogy a hasüregnek van-e előre meghatározott nyirokelfolyási mintázata. Állatmodellben a hasüregből 3 fő nyirokutat írtak le, melyekben a hasüregből a különböző kolloid, illetve festék részecskékhez hasonlóan a tumor sejtek is a diafragmán keresztül mediastinalis irányba jutottak tovább, és parasternalis nyirokereken keresztül a paratimikális nyirokcsomókba jutottak el. A daganatos megbetegedések kezelésében nagyrészt olyan mellékhatásokkal és korlátozott hatékonysággal rendelkező toxikus gyógyszereket alkalmaznak, melyek legnagyobb hátránya a célspecifikusság hiánya. A konvencionális daganatterápiában a metotrexát (MTX) egy hatékony daganatellenes szer, azonban számos mellékhatással rendelkezik. A MTX felszívódása a növekvő koncentrációval telítődési kinetikát követ a gyomor-bél traktusban, biológiai hozzáférhetősége a tumorhoz dózis függő, nagy MTX dózisok alkalmazása esetén a beadott MTX nagy részét a vesék rövid időn belül kiszűrik. A MTX leadásának célzottá tételéhez a gyógyszer hordozórendszerhez való kötése segít a hatóanyag specifikus helyen való felszabadulásához. Az aerogélek, mint porózus rendszerek a nagy belső felületük, felület/térfogat arányuk, nagy pórus térfogatuk és egységes pórusméretük miatt ideális jelöltek gyógyszerhordozó anyagként történő alkalmazáshoz. Számos közleményben a gyógyszermolekulák aerogélekből történő felszabadulását a célzott szövetnek a normálistól való eltérő tulajdonságaira alapozták. Ilyen lehet a cél szövet megváltozott pH-ja, megnövekedett enzimműködés, redox változások vagy kompetitív gátlás. Munkánk első részében egér állatmodellben vizsgáltuk a hasüregből, nyirokutakon keresztül történő metasztázis kialakulását a felső mediastinalis nyirokcsomókban. Kimutattuk, hogy az intraperitoneálisan oltott tus szemcsékhez hasonlóan az egér daganatos sejtek is a diafragmán keresztül jutottak át, és megjelentek a paratimikális nyirokcsomókban. A kutatás második részében metotrexát (MTX), mint modell citosztatikum hatását vizsgáltuk az egérmodellben alkalmazott SCC VII dagantos sejtek kromatin kondenzálódási folyamataira. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy alacsony koncentrációban (0,1-1 µM) kis méretű mikronukleuszok képződtek, magasabb koncentrációk esetén pedig apoptotikus (1-10 µM) és nekrotikus (100 µM) elváltozásokat tapasztaltunk. Vizsgálataink harmadik részének célja az volt, hogy az újonnan szintetizált H-AG mikrorészecskéket, mint gyógyszerleadó anyagokat vizsgáljuk. A biokompatibilitási eredmények alapján elmondható volt, hogy a H-AG mikrorészecskék serkentették a sejtek osztódását, a tumor sejtek kitapadtak a részecskék felszínére és migrációs vizsgálatokban a daganatos sejtek a részecskék felé mozogtak. Ezek alapján célszerűnek tűnt egy olyan aerogél alapú rendszer létrehozása, amely tumorellenes hatóanyagot tartalmaz. Az aerogél részecskéket MTX-al funkcionalizáltuk (MFH-AG), és különböző kollagenáz aktivitású sejtvonalakon teszteltük a részecskék citotoxikus hatását. A közel sejtméretű MFH-AG részecskék (2 mg/ml-es koncentráció esetén) a szabad, vizes közegben lévő 0,2 mg/ml-es koncentrációjú MTX-al ekvivalens hatást mutatott, a gyógyszer felszabadulás feltétele pedig a sejtek eltérő kollagenáz enzim aktivitása volt.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    Szerológiai tényezők szerepe a krónikus májbetegségek progressziójának előrejelzésében
    Pályu, Eszter; Tornai, István; Fogorvostudományi doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Belgyógyászati Intézet, Gastroenterológiai nem önálló Tanszék
    A krónikus májbetegségek, éveken keresztül fennállva, májcirrózishoz vezetnek. A kórlefolyás rendkívül heterogén, nem könnyű a prognózis előrejelzése sem a bevezető krónikus betegség, sem pedig a már kialakult cirrózis stádiumában. Munkánkban két betegcsoportban vizsgáltuk néhány lehetséges prognosztikai marker jelentőségét. Primer szklerotizáló kolangitiszben szenvedő gyermek és felnőtt betegekben vizsgáltuk a bélbarrier kóros működését jelző szerológiai markerek jelenlétét és ezek összefüggését a betegség kimenetelével. A másik betegcsoportba már cirrózisban szenvedő betegek kerültek, akikben a hemosztázis rendszer egyensúlyi állapotát, annak összefüggését a zajló gyulladásos folyamatokkal és ezek együttes hatását a kimenetelre vizsgáltuk. A citoszkeletális filamentózus (F) aktin fehérjék ellen kialakuló IgA izotípusú antitestválasz primer szklerotizáló kolangitiszben (PSC) a progresszív betegséglefolyás újonnan azonosított, a betegségsúlyosságtól független szerológiai markerének bizonyult, és egyben a betegség patogenezisében kulcsfontosságú bél-máj kölcsönhatás új aspektusait tárta fel. Cirrózisban jól elkülöníthetők a stabil (ST) és akut dekompenzált (AD) betegek közötti lényeges különbségek a hemosztázis rendszerben. A von Willebrand faktor (VWF) szintje a betegség súlyosságával ismert módon arányosan növekszik. A korábbi adatokkal ellentétben a VWF kollagén kötő aktivitása (VWF:CB) is arányosan emelkedik az előrehaladott betegségben, és a túlélés vonatkozásában az egyik legjobb markernek bizonyult. ST cirrózisban a kis molekulasúlyú multimerek (LMWM) aránya növekedett meg a nagyok (HMWM) rovására. Ugyanakkor az AD betegek felében, normálisan nem észlelhető ultranagy multimerek (ULMWM) is megjelentek, melyre magyarázatul szolgál a párhuzamosan észlelt alacsony VWF hasító proteáz, az ADAMTS13 aktivitás. Az alacsony ADAMTS13 pedig összefüggést mutatott a betegekben észlelt gyulladás, legtöbbször bakteriális infekció jelenlétével. Kontroll vérlemezkék adhéziója egyértelmű fokozódást mutatott a cirrózisos plazmák jelenlétében, a legmagasabb értékek ULMWM jelenlétében voltak elérhetők. A legsúlyosabb betegekben a magas VWF szintek és a megjelenő ultranagy multimerek együttesen fokozott protrombotikus hajlamot eredményezhetnek és szerepet játszhatnak a betegség progressziójában is.