A szakdolgozat alapvető kiindulópontja, hogy az aszalói és alsóvadászi térség sajátos társadalmi-gazdasági körülményei olyan rizikófaktorokat teremtenek, amelyek jelentősen elősegítik az addikciók kialakulását. Erre a komplex problémára nyújt releváns választ az addikcióval élők nappali ellátására tervezett intézmény, amelynek mentálhigiénés programtervét e dolgozat keretében mutatom be. Ismertetem a tervezett intézmény működési környezetét, az itt élők szociális helyzetét, valamint saját kutatásaim alapján, az addikciók helyi előfordulási sajátosságait. Bemutatom azokat az addiktológiai alapfogalmakat és mentálhigiénés keretrendszereket, amelyek a szakmai beavatkozások létjogosultságát adják. Kiemelt hangsúlyt fektetek a mentálhigiénés szakember szerepére, feladataira és kompetenciahatárainak pontos kijelölésére, a nappali ellátás speciális közegében. A programtervem központi eleme a Prochaska–DiClemente-féle változási modell, amely lehetővé teszi, hogy a kliensek a saját motivációs szintjüknek megfelelő intervenciókba kapcsolódjanak be. A programterv ötvözi a készségfejlesztést a közösségi élmény erejével, így a kliens nemcsak tüneti kezelést kap, hanem képessé válik az addikciómentes életvitel fenntartására. A dolgozat újszerűsége a kistelepülési környezetre adaptált alacsonyküszöbű szemléletben rejlik, amely a szociális háló erősítésével és a közösségi aktiválás fokozásával próbálja megállítani az addikció generációs átörökítését.