Dolgozatomban a polisztirol (PS) és pozitív töltésű származékainak (PS⁺) DNS-sel való kölcsönhatását vizsgáltam molekuladinamikai szimulációk segítségével. Négyféle 20 monomeregységes láncot modelleztem: semleges izotaktikus PS-t (iPS), annak aminocsoportos változatát (iPS⁺), valamint pozitív töltésű szindiotaktikus (sPS⁺) és ataktikus (aPS⁺) formákat. Az iPS gyenge, instabil kötődést mutatott, míg a PS⁺ láncok elektrosztatikus kölcsönhatások révén tartósan kötődtek a DNS nagy árkához, helyenként lokális torzulást is okozva. A takticitás befolyásolta az affinitást: az iPS⁺ kompaktabb volt, kisebb kontaktfelülettel, míg az sPS⁺ kiterjedtebb kötődési felszínt alakított ki. Az aPS⁺ köztes viselkedést mutatott. Munkám rávilágít a láncszerkezet és kémiai módosítás szerepére a nanoműanyagok DNS-sel való kölcsönhatásában, és hozzájárul a toxikológiai kockázatok megértéséhez. Eredményeink egyben új terápiás nanohordozók fejlesztéséhez is alapot adhatnak, és bemutatják a molekuladinamikai szimulációk alkalmazhatóságát.