A krónikus idiopátiás székrekedés a világ egyik leggyakoribb gastrointestinalis rendellenessége, mellyel időben foglalkozni kell annak érdekében, hogy elkerüljük a vele járó kellemetlen szövődmények kialakulását, illetve az életminőség romlását. A legnépszerűbb terápia a szorulás enyhítésére kétségkívül a különféle laxatívumok alkalmazása, amelyek azonban könnyen függőséget okozhatnak, tartós szedésük pedig súlyos mellékhatásokkal járhat. Kutatásunkban egy olyan komplex terápia megalkotását tűztük ki célul, amellyel hozzájárulhatunk az emésztés optimalizálásához, és ezáltal az életminőség javulásához hashajtók alkalmazása nélkül. Reméltük, hogy az emésztési folyamatok fiziológiás mederbe történő visszatérése, valamint a rendszeres fizikai aktivitás együttes hatása a résztvevők közérzetére is pozitív hatást gyakorol majd. Az intervenció előtt és után online kérdőív segítségével felmértük a vizsgálati csoportok életkorát, testtömegindexét (BMI), szubjektív egészségi állapotát, székletürítési szokásait, illetve a Beck Depresszió Kérdőív segítségével az esetleges depresszív tüneteiket. A krónikus idiopátiás székrekedés tényét a Róma III. kritériumrendszer, illetve a Bristol székletskála alapján igazoltuk. Vizsgálatunk előtt minden beválogatott személynek székrekedése volt, majd az utómérést követően jelentős javulás következett be, hiszen a Róma III. alapján a tréningen résztvevők 90%-ának elmúlt a székrekedése, a változást pedig a Bristol székletskála is megerősítette, tehát a célzott terápiával hatással voltunk az emésztésre. A Beck Depresszió Kérdőív alapján nem történt szignifikáns változás, így arra a következtetésre jutottunk, hogy az intervenciós program által kiváltott emésztőrendszeri javulás a közérzetet jelentősen nem befolyásolja. A programban résztvevők szubjektív megítélése az emésztésük minőségével kapcsolatban azonban jelentősen változott a kontrollcsoporthoz képest, mivel azok a személyek, akik részt vettek a tréningeken, az utómérés idején úgy vélték, javult az emésztésük. A krónikus idiopátiás székrekedés tehát hashajtók alkalmazása nélkül, fizioterápiás módszerekkel is eredményesen kezelhető. Mint ahogy az egészségügy bármely területén, úgy itt is rendkívül fontos a prevenció, ha viszont már kialakult a székrekedés, bátran merjünk szakmai segítséget kérni a mielőbbi állapotjavulás érdekében.