A Bolyai János katonai műszaki főiskola híradástechnikai üzemeltető üzemmérnöki szak parancsnoki képzése és a későbbi posztgraduális mérnök-tanári képzésem keretében találkozhattam először, a szociológia elméletével és módszertanával. Ezeken a képzéseken csak alapszintű ismereteket adhattak a té-mában, de már ekkor felébredt bennem az igény a társadalmi folyamatok alaku-lásának megértésére. A Debreceni Egyetem Informatikus-könyvtáros képzése keretében, további ismereteket (s némi gyakorlatot) szerezhettem a társadalmi viszonyokról és bizonyos szociológia-módszertani eljárásról és az olvasásszocio-lógiáról, mely egy új, érdekes világot tárt fel bennem. A tanultak felhasználásá-val számomra – s talán mások számára is – érdekes, az egész magyar társadalom-ra kiható téma feltérképezésére vállalkoztam. Tudom, nem lehetséges teljes képet kapnom, de a vizsgálat talán alapot ad további tanulmányokhoz, vizsgálatokhoz. A téma aktualitását a Magyar Honvédség átalakulási folyamata a szerző-déses haderőre szolgáltatta. Felmerült a kérdés bennem, vajon mennyire művel-tek, olvasottak azok a személyek, akik a jövő seregének zömét felkészítik, a haza fegyveres szolgálatára, a NATO kötelezettségből eredő békefenntartói és az ENSZ által felajánlott feladatok végrehajtására. Nap, mint nap találkozom ilyen jellegű munkát végző emberekkel – kollegákkal – s sajnos a saját szubjektív ta-pasztalatom, véleményem alapján nem éri el a kívánatos szintet a kiképzők zö-mének műveltsége, amelyet az ilyen feladatok megkövetelnek. Reményeim sze-rint ez a felmérés megcáfolja számomra is, és a „civil szférának” is azt a negatív véleményét, amely kialakult a kiképzők műveltségével kapcsolatban. Felmerült a kérdés, hogy egyáltalán szükséges-e a kiképzői beosztások el-látásához az olvasottság, műveltség, mivel alapvetően gyakorlati felkészítés tör-ténik az esetek 85%-ban. A fennmaradó elméleti részt jól, vagy kevésbé jól meg-határozott szabályzatok, utasítások tartalmazzák, amelyek ismerete alapján bárki képes bizonyos szintű „képzést” végrehajtani. Véleményem az, hogy igenis szük-séges a tájékozottság, olvasottság a képzés minden szakaszában mind társadalmi, mind kulturális területen. A kiképzendők felől is folyamatosan érkeznek kérdé-sek minden témával kapcsolatban (sok esetben nem is katonai vonatkozásban), melyekre választ várnak. Mint tudjuk, ha a kérdező nem kap választ, kétségbe vonja hitelességünket, s máris saját magunk vagyunk az okai a kiképzési morál aláásásának, a sikertelenségnek, a bukásnak.