Szókincsbővítés az óvodai gyakorlatban

Abstract

A szakdolgozat fókuszában az óvodáskorú gyermekek anyanyelvi nevelése, ezen belül kiemelten a szókincs és a relációs szókincs fejlesztési lehetőségei állnak. A témaválasztás aktualitását a pedagógiai gyakorlatban észlelhető változások adják: a mai felgyorsult, digitális eszközök dominálta világban a gyermekek nyelvi fejlődése sajátos nehézségekkel szembesül. A kutatás elsődleges célja annak feltárása volt, hogy az óvodai nevelés a mindennapi tevékenységek során miként tudja hatékonyan támogatni a kifejezőkészséget, és milyen módszerekkel kompenzálhatók a családi környezetből adódó esetleges nyelvi hátrányok. Az elméleti alapozás során a dolgozat az anyanyelvi nevelés komplexitását mutatja be, hangsúlyozva, hogy a beszédfejlődés elválaszthatatlan a gondolkodás, az érzelemvilág és a társas kapcsolatok alakulásától. A szakirodalmi áttekintés olyan neves kutatók munkáira épül, mint Dankó Ervinné vagy Szőke-Milinte Enikő, emellett Neuberger Tilda és Horváth Viktória kutatásai nyomán különös figyelmet szentel a mentális lexikon fejlődési folyamatainak. A vizsgálat során 10 óvodapedagógussal készített strukturált interjút készítettem, majd azt elemeztem hipotéziseim alapján. A kutatás eredményeként beigazolódott hogy az óvodás gyermekek szókincsének fejlesztése mindennapi feladat.