A futball-, valamint kézilabda mérkőzéseken megjelenő szurkolók egy csoportját, az ultrákat vizsgáltam. Azt kutattam, hogy milyen attitűd és szokás társul a debreceni ultraközösség tagjaihoz, valamint milyen feltételekkel lehet egy ilyen csoporthoz csatlakozni. A média világában a sportesemények mindennap jelen vannak, de a szurkolók mégsem kapnak kellő figyelmet, ha mégis, akkor legtöbbször negatív színben tüntetik fel őket. Célom, hogy egy olyan reális kép szülessen róluk, amely hozzájárulhat az ultrákhoz fűződő sztereotípiák felszámolásához. A téma megválasztása azzal indokolható, hogy érdekelt az a szurkolói csoport, amely minden alkalommal lelkesen buzdítja csapatát, és minden esetben kiáll kedvencei mellett, akár vereség esetén is. A szenvedélyesen rajongó emberek között akkora összetartás van, melyet már csak kevés helyen tapasztalhatunk a mai, rohanó világban. Ezek a személyek a családot és munkát félretéve, pénzt és időt nem kímélve, a lehető legtöbb szabadidejüket a kedvenc csapatukra, a Debreceni VSC-re fordítják. Kulcskérdésként fogalmaztam meg, hogy mennyi időt és pénzt fordítanak a csapatra, mennyire segítik elő a sportolók pályán mutatott teljesítményét, illetve mennyire érzékelik a társadalom többi szegmense által feléjük irányuló előítéletet.