Különböző személyiségvonások hatása a szakítás utáni adaptációra
Fájlok
Dátum
Authors
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
DOI
Absztrakt
Háttér és célkitűzések: A kibontakozó felnőttkor egyik legmeghatározóbb és egyaránt, az egyik legmegterhelőbb normatív krízise a romantikus párkapcsolatok felbomlása. A jelen kutatás célja a szakítás feldolgozásának átfogó vizsgálata, különös tekintettel a HEXACO személyiségvonások és a kognitív érzelemszabályozási stratégiák szerepére a szakítás utáni pszichológiai distressz alakulásában. Módszerek: Az online kérdőíves, keresztmetszeti elrendezésű kutatásban 173 személy vett részt. Az alkalmazott mérőeszközöket a HEXACO-60 személyiségkérdőív, a Kognitív Érzelemszabályozási Kérdőív (CERQ), illetve a Szakítás Utáni Distressz Skála (BDS) alkották. Az adatok elemzésénél Spearmen-féle rangkorrelációt, Kruskal-Wallis próbát, Mann-Whitney U-tesztet, valamint többszörös lineáris regresszióanalízist alkalmaztam. Eredmények: A magasabb Emocionalitás szignifikánsan magasabb distressz szinttel és maladaptív stratégiák gyakoribb használatával járt együtt. A Barátságosság pozitív korrelációt mutatott az adaptív stratégiákkal, viszont önmagában nem csökkentette a distressz mértékét, ami utalhat közvetett, az adaptív stratégiákon keresztül érvényesülő hatásra. Az alacsonyabb Őszinteség-Alázatosság magasabb distressz szintet eredményezett, ami váratlan eredmény, viszont a Sötét Triád vonásaival jól magyarázható. Az Extraverzió és a Lelkiismeretesség nem bizonyultak az adaptív stratégiák szignifikáns bejóslóinak. A kapcsolati tényezők vizsgálata felszínre hozta, hogy a szakítástól eltelt idő növekedése közepes erősségű negatív összefüggést mutatott a distressz mértékével, ami alapján az idő a feldolgozás egyik legmeghatározóbb tényezőjeként azonosítható. A szakítást kezdeményező felek az elhagyott partnereknél szignifikánsan alacsonyabb distresszt éltek át, azonban figyelemre méltó, hogy a bizonytalan lefolyású szakítást átélők csoportja mutatta a legmagasabb érzelmi megterhelést. A feltételezés miszerint a nők magasabb distressz szintet élnek meg, mint a férfiak, nem igazolódott. Következtetések: A személyiségvonások és a megküzdési stratégiák kulcsfontosságú indikátorai a romantikus veszteségélményre adott válaszreakcióknak. A magas emocionalitással és az alacsony Őszinteség-Alázatossággal rendelkező egyének fokozott sérülékenységet mutatnak a szakítás okozta krízissel szemben, ami alátámasztja, hogy a célzottan a maladaptív kognitív sémák leépítésére fókuszáló pszichológiai intervencióknak mekkora létjogosultságuk is van. Az ambivalens lezárású szakítások kiemelkedően magas distresszmutatói a narratív feldolgozás terápiás fontosságára hívják fel a figyelmet.