Az európai integráció elsődleges céljaként jelenik meg a gazdasági együttműködés. Már az Európai Unió Működéséről szóló Szerződésben is megjelenik, hogy a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése, mint cél elérése érdekében az Európai Parlament és a Tanács intézkedéseket állapít meg, amelyek a belső piac megfelelő működéséhez szükségesek. Az igazságügyi együttműködés kapcsán megfogalmazott célok elérését szolgálja az európai fizetési meghagyásos eljárás is, amelyet ennek megfelelően egy egységesnek szánt európai eljárásként kívántak létrehozni. Ezt jól mutatja az is, hogy a rendelet megalkotásával a jogalkotó célja az volt, hogy olyan jogi kereteket teremtsen, amelyek lehetővé teszik a nem vitatott követelések gyors érvényesítését a gazdasági szereplők számára a határon átnyúló jogvitákban. Azonban ezen célkitűzések révén fényderült arra is, hogy a tagállamok igazságszolgáltatási rendszere és a nemzeti eljárásjoguk annyira eltérő, hogy ezáltal nem lehetséges egy teljeskörűen kidolgozott, részletszabályokat is tartalmazó közös eljárási rend létrehozása. A téma aktualitását és jelentőségét adja, hogy az egységes európai igazságügyi térség megvalósítása még napjainkban is számos elméleti és gyakorlati kihívással szembesül. A rendelet célja a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó határokon átnyúló jogviták egyszerűsítése, gyorsítása és az ezzel kapcsolatos költségek csökkentése, továbbá az európai fizetési meghagyások tagállamok közötti szabad áramlásának lehetővé tétele minimumszabályok megállapítása útján, amely szükségtelenné tesz bármely köztes eljárást a végrehajtás szerinti tagállamban és mindezt egy európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásával.