Látszólag kettéhasadt a hegység. Évtizedekig megalázva közelíthettük csak meg gyönyörű fekvésű településeit, szögesdrót állta útját földön járó embernek, állatnak.És mégis ... A kerítésen átsüvített a szél, átsurrantak alatta a rovarok, átportyázott felette az ölyv és a héja.Egyformán hullott az eső, a hó, s egyazon növények sarjadtak a völgyekben. Továbbra is természetes medrükben csordogáltak a patakok, mindenütt tiszta és bódító volt a levegő.Aztán szabadabbak lettünk mindannyian, és a lebontott kerítés helyét gyorsan visszahódította a természet. Ma már nem katonák, hanem turisták bolyonganak az erdőkben, s ismerkednek a vendégszerető lakókkal, akikben lassan elfelejtődik a szétszakítottság érzése.Utoljára 1928-ban jelent meg a Kőszegi-hegységet a maga természetes egységében tárgyaló könyv.