"Olyan könyvet próbáljunk meg írni, amilyen maga Erdei Zsolt - mondtam kollégáimnak, mielőtt nekifogtunk volna a munkának. Nos, ez abból a szempontból sikerült is, hogy a közvetlen, barátságos és a zárkózott, önmarcangoló Madár belső ellentété leképezik a könyv vidám, sztorizós és drámai, őszintén kitárulkozó részei. A legnagyobb hatást a közvetlen családtagokkal való találkozás jelentette a számomra, édesanyja, nővére, húgai néhány mondatát, gesztusát sohasem fogom elfelejteni. Olyan érzelmi mélységekben és magasságokban jártam, mint ahol csak a saját életem, legközelebbi hozzátartozóim kapcsán. Biztos vagyok benne, hogy gyakorló sportújságíróként, bokszszakíróként már soha többé nem tudok úgy akárcsak egy szótagot is papírra vetni Zsoltról, hogy ne csengjenek a fülemben édesanyja hozzá intézett búcsúszavai egy telefonbeszélgetés végén: 'Vigyázz magadra, gyémántom!' " (Deák Zsigmond)