A vadtermék (agancs, hús, bőr stb.) előállításának alapanyaga a természetes, illetve az ember által biztosított takarmány. A vadtakarmányozástan integráló tudomány, amely a kémiai, biokémiai, fizio1ógiai és növénytani ismeretekre épül. A fenntartható fejlődéssel összefüggésben napjaink aktuális feladata a vadgazdálkodás mezőgazdasági rendszerekbe történő működőképes beépítése, amellyel a hatékonyság nagymértékben fokozható. A vizsgálatok célkitűzése a rendszerszemlélet megvalósításának gyakorlati alkalmazása volt, amely a vadtakarmányozásban szerepet játszó növényfajok termesztésére, előállítására, ezek táplálkozás élettani szempontból jelentős beltartalmi értékeinek vizsgálatára, hasznosulásukra irányult. Az elemzés alapján nagyvad létszámra vetített szarvasegység létfenntartó és termelő tápanyagszükségletének kielégítéséhez a 25 % természetes vadeltartó képességen felül meghatározásra került az összes szükséges takarmánytermő vadföld mérete (ha), illetve az egy szarvasegység termesztett takarmánnyal való ellátásához szükséges vadföld területe (ha). A vadtakarmányok közül a kukorica táplálkozás élettani szempontból fontos mangán (Mn), réz (Cu), vas (Fe) és cinktartalmának (Zn) részletes vizsgálatára került sor. A takarmányok beltartalmának pontos ismeretével és a vad táplálkozási szokásainak, élettanának figyelembevételével tudjuk csak vadászterületünk vadeltartó-képességét fenntartani vagy fokozni. Az új, korszerűbb alapokra helyezett, a környezetvédelem szempontjait szem előtt tartó vadtakarmány előállítás, a legoptimálisabb összetétel meghatározása nagymértékben fokozhatja a vadgazdálkodás eredményességét a jövőben.