Fontos-e a csiszoltság/csinosodás diskurzusa a reformkori Magyarországon szépirodalmi szempontból is? A jelen kötet egyik alapvető kérdésfeltevése ez, mely kérdésre a Kisfaludy Károly, majd Bajza József által 1822-től 1837-ig szerkesztett Aurora Hazai Almanach komplex vizsgálatával próbál válaszolni. Ennyiben szerves folytatása a szerző 2012-ben megjelent első monográfiájának, mely a csiszoltság/csinosodás világlátásának érvényét Kazinczy Ferenc személyén keresztül kísérelte meg bemutatni (Kazinczy arca és a csiszoltság nyelve. Egy önreprezentáció diszkurzív háttere, Debreceni Egyetemi Kiadó). A másik kiadvány, amely a kézben tartott munkát kíséri, az említett Aurora költői zsebkönyv tavaly elkészült kritikai forráskiadása (Első folyóirataink: Aurora l-V., Debreceni Egyetemi Kiadó), amelynek sajtó alá rendezése közben kellően bőséges idő adatott arra, hogy a textológiai munka bizonyos irodalom- és eszmetörténeti kontextusait, hozadékait külön témamonográfiában lehessen kibontani. E kötet számot vet az Aurora előtörténetével, alapításával, kortárs közegével, szakirodalmi örökségével, ezt követően pedig az illető almanach medialitásával, társadalomképével, nőképével, civilizációfelfogásával és műfaji mintázataival foglalkozik, végig a csiszoltság/csinosodás összefüggésrendszerében mozogva. A könyv végére érve pedig azokra a vonatkozásokra is markáns értelmezői ajánlatot kaphat az olvasó, hogy összeköti-e valami (s ha igen, mi) az érzékenységet a biedermeierrel, illetve, hogy miként visszhangozhat bennünk még összetettebben az egykori jelszó: Haza és Haladás.