Szisztematikus meta-analízis segítségével vizsgáltam a tarvágásos üzemmódban kezelt erdőállományok kisemlős közösségeinek abundanciáját és diverzitását a kontrolként kijelölt kezeletlen erdőállományokéhoz képest. A közönséges rétipocok, az őzegér, a sárga-fenyves csíkosmókus és a déli vöröshátú erdeipocok abundanciájában mutatkozó különbségeket külön is teszteltem. A kisemlős fajokat élőhelyigényük alapján csoportosítottam. A tarvágás kiemlősökre gyakorolt hatását erdőtípusonként (lomblevelű, tűlevelű és elegyes erdők) is vizsgáltam. Eredményeim azt mutatták, hogy a tarvágás elsősorban a tágtűrésű, generalista fajok számára kedvez, míg a szűktűrésű erdei specialisták eltűnnek a tarvágást követően. Jelentős különbség volt a generalista fajok egyedszámában a vizsgált erdőtípusok között. Eredményeim alapján olyan erdőkezelési módszerek alkalmazása javasolt, melyek folyamatos erdőborítást biztosítanak hozzájárulva az erdei specialista fajok fennmaradásához.