Pályi András ugyan nem tartozott az „újholdasok“ köréhez, mégsem véletlen, hogy összegyűjtve három és fél évtized java irodalmi kritikáit, esszéit, az Újhold ról írott elemzését mintegy kötete előszavaként közli. Itt véli ugyanis felfedezni azt az „irodalmi hazát”, amely mára minden autonóm alkotói törekvés közös öröksége lett. A hűvös és tárgyilagos kritikus maszkja mögül Pályiból újra meg újra előbújik az íróbarátok és kollégák műhelygondjaiban-titkaiban a maga alkotói nyugtalanságaira (is) választ kereső szenvedélyes szellem.