"...alkat dolga, hogy az ember tárgyilagosan, pontosan, világosan akar írni, azzal a meggyőződéssel, hogy minden a részleteken múlik, de tény: ezt a világot felidézni, rögzíteni csak így lehet. Epikusan, tablószerűen. Bennem mindig volt egy hiperrealitásnak nevezhető törekvés. Egyébként meg azt szeretném, hogy amit írok, az ne irodalomként jelenjen meg, hanem az irodalmat meghaladóan az élet dokumentumaként. (...) Amikor rájöttem, hogy Szajláról kell írnom, akkor a falu már halott volt , és én is közelebb kerültem a halálhoz. (...) És azóta másról sem írok." (részlet egy 1999-es interjúból)