A szakdolgozat célja a szülői bevonódás szerepének feltárása a köznevelésben, különös tekintettel arra, hogy a tanár szakos hallgatók miként vélekednek erről a jelenségről, milyen tapasztalatokkal rendelkeznek, és mennyire érzik magukat felkészültnek a szülőkkel való együttműködésre. A kvalitatív kutatás alapját mélyinterjúk képezték, melyek során a hallgatók megosztották saját iskolai gyakorlatuk során szerzett élményeiket, attitűdjeiket és elvárásaikat. A válaszok alapján elmondható, hogy a hallgatók többsége fontosnak tartja a szülők aktív részvételének pedagógus általi támogatását a gyermekek iskolai életében, ugyanakkor a képzésük során kevés lehetőségük volt ennek gyakorlati elsajátítására. A pozitív és negatív tapasztalatok egyaránt rávilágítanak arra, hogy a szülő–pedagógus kapcsolat sikeressége nagymértékben befolyásolja a tanulói teljesítményt és az iskolai légkört. A tanulmány rámutat arra is, hogy a tanárképzés során hangsúlyosabbá kellene váljon a szülőkkel való kommunikáció és együttműködés fejlesztése.