A ragadozó halfajoknál a halastavakban elenyésző a jelentősége, de az intenzív rendszerekben kifejezetten fontos termelési szempontból a kannibalizmus. Ez a viselkedési mód, nemcsak a kifejlett állatokra jellemző, hanem már lárva korban elkezdődik. A kannibalizmusnak 2 típusát különböztetjük meg. Az I.-es típusú kannibalizmus alatt azt értjük, amikor az egyik harcsa megharapja a másik hátát, farokúszóját, hasát, de a megharapott egyed nem pusztul el rögtön, csak később. II.-es típusú kannibalizmusról akkor beszélünk, amikor az egyed egészben lenyeli a kisebb fajtársát. Ennek meg van az a veszélye, hogy nemcsak a lenyelt egyed pusztul el, hanem akár a predátor is, ha nem jól mérte fel a méret különbségeket és a prédát nem tudja lenyelni. A kannibalizmus mértékének csökkentése volt a célunk ezzel a kísérlettel a harcsa korai fejlődési szakaszában, lárva korban. Abból indultunk ki, hogy a harcsa természetes élőhelyén rejtőzködő és éjszakai életmódot folytat. Ezért neveltük az állomány egy részét teljes sötétségben. A másik részét pedig piros fénnyel világítottuk meg, mert előző kísérletekben megállapították, hogy ez a fényspektrum kedvezőbb a termelési paraméterekre nézve, mint a többi fényspektrum. Valamint ezért alkalmaztunk egyes akváriumokban búvóhelyet, míg másokban nem. Ezekkel a tényezőkkel akartuk közelíteni a termelési környezetet a természetes környezethez. A harcsa lárvák elhullásáért több mint 90 százalékban a kannibalizmus volt a felelős. Mind a megvilágítás hatására, mind a búvóhely hatására magas volt a kannibalizmus aránya.