Biomarkerek szérum koncentráció változásának hosszú távú vizsgálata pitvarfibrillációban szenvedő betegeken a tüdő vénák transzkatéteres izolációja után

Abstract

Bevezetés és célkitűzés: A pitvarfibrilláció (PF) kialakulásában a pitvari miopátia és fibrózis kulcsszerepet játszik. A prospektív vizsgálatunk célja a szérum CA-125, Galektin-3, Kaszpáz-3 és Katepszin L szintek longitudinális változásának, valamint a tüdővéna-izolációt (PVI) követő 3 éves aritmia-kiújulást előrejelző szerepének értékelése volt strukturálisan ép szívű betegekben. Módszerek: 63 PVI-n átesett beteg (átlagéletkor: 61,4 év; 23 nő) 3 éves utánkövetése történt. A perifériás vénás vérmintákat az abláció előtt és a 3 éves kontroll során vettük le. Az aritmia-rekurrenciát rendszeres EKG- és Holter-monitorozással ellenőriztük. Eredmények: A 3 éves utánkövetés alatt 37 beteg (58,7%) maradt ritmuszavar-mentes, 26 esetben (41,3%) PF-recidíva igazolódott. A kiindulási biomarkerszintek nem jelezték előre az aritmia kiújulását. A CA-125 kivételével a Galektin-3, a Katepszin L és a Kaszpáz-3 szintje szignifikánsan csökkent a 3 év alatt mindkét csoportban (p<0,05). A Kaszpáz-3 szintek pozitív korrelációt mutattak a bal pitvari átmérővel a recidiváló csoportban. Az aritmia-mentes betegeknél a Kaszpáz-3 szignifikánsan csökkent a társbetegségek meglététől függetlenül, de a 3. évben magasabb maradt a komorbiditással (főként hipertóniával) élőknél. Következtetések: Strukturálisan ép szívű PF-betegekben a vizsgált keringő biomarkerek nem alkalmasak az abláció sikerességének előrejelzésére. Ugyanakkor a Kaszpáz-3, Galektin-3 és Katepszin L szintek tartós posztablációs csökkenése a sikeres ritmuskontroll (PF-burden csökkenés) hatására bekövetkező kedvező pitvari remodellációra és a fibrotikus folyamatok lassulására/visszafordulására utalhat. A szérum Kaszpáz-3 ígéretes indikátor lehet a pitvari miopátia és az ablációs kezelés hosszú távú eredményességének követésére. Introduction and Aims: Atrial myopathy and fibrosis play key role in the development of atrial fibrillation (AF). The aim of our prospective study was to evaluate the longitudinal changes in serum levels of CA-125, Galectin-3, Caspase-3, and Cathepsin L, as well as their predictive value for 3-year arrhythmia recurrence following pulmonary vein isolation (PVI) in patients with structurally normal hearts. Methods: 63 patients (mean age: 61.4 years; 23 females) undergoing PVI were enrolled in the study. Peripheral venous blood samples were collected before ablation and at the 3-year follow-up. Arrhythmia recurrence was monitored using 12-lead ECG and Holter monitoring. Results: During the 3-year follow-up period, 37 patients (58.7%) remained arrhythmia-free, while AF recurrence was documented in 26 cases (41.3%). Baseline biomarker levels were not predictive of arrhythmia recurrence. Except for CA-125, the levels of Galectin-3, Cathepsin L, and Caspase-3 significantly decreased over the 3-year period in both groups (p < 0.05). Caspase-3 levels showed a positive correlation with left atrial diameter in the recurrence group. In arrhythmia-free patients, Caspase-3 decreased significantly regardless of the presence of comorbidities, although at year 3 it remained higher in patients with comorbidities (mainly hypertension). Conclusions: In AF patients with structurally normal hearts, the evaluated circulating biomarkers are not able to predict ablation success. However, the post-ablation decrease in Caspase-3, Galectin-3, and Cathepsin L levels may reflect favorable atrial remodeling and the attenuation/reversal of fibrotic processes resulting from successful rhythm control (reduction in AF burden). Serum Caspase-3 may serve as an indicator for monitoring atrial myopathy and the long-term therapeutic efficacy of ablation.