Kántor János (18931946) könyve ma már teljesen elfelejtett, szinte ismeretlen, igencsak különleges erdélyi regény. Sokkoló részletekkel fest realista totálképet az észak-afrikai hadjáratokról, büntetőakciókról, a kaszárnyaélet brutalitásáról. Nem Rejtő Jenő humoros emelkedettségével ábrázol, hanem az igaz történet nyers hitelével. Majdnem tízesztendős küzdelem telik el, amíg a regényhős súlyos betegen kiszabadul az idegenlégió kötelékéből és poklából, majd Románián keresztül már-már hazaérkezik Erdélybe, amikor a határon áttoloncolás közben, Arad térségében lelövik. A kötet nem egyszerűen légiós kalandregény. Szövegének nagy erénye a hitelesség, az atmoszférateremtés és az olvasmányosság.