Az angol konyha elképzelhetetlen a véresen sütött marhaszelet, a steak nélkül, a magyar konyha pedig a jó marhagulyás nélkül. Az erős rostozatú, a sertéshúsnál szárazabb (zsírban szegényebb), ízletes és tápláló marhahúst a világ számos országában kedvelik. Talán azért is, mert míg a zsírosabb sertéshúst a jobb emészthetőség miatt jobban kell fűszerezni, addig a marhahús kevesebb fűszert igényel, és egyszerűen elkészítve is ízletes -- némiképp a vadhúsokhoz hasonló. Az intenzív fűszerezés helyett sokszor elég egy jól megválasztott mártás, és a főtt, párolt vagy sült marhahúsból a legkifinomultabb ízlésű ínyencek igényeit kielégítő fogás készíthető. A marharostélyos, a marhapörkölt, a marhapacal, a gulyás és a gulyásleves, a hátszín és a bélszínpecsenye, az ököruszály-leves mellett a nyárson sült ökör a legjellegzetesebb magyar ételek, amelyek nem hiányozhattak a fejedelmi konyhákról, és Mátyás király udvarában is rendszeresen felszolgálásra kerültek. (Bár akkoriban a marhahúst még tehénhúsnak nevezték.) Jellegzetesen magyar (alföldi) étel az ún. marhaállás, ami a marha fejéből és lábából főzött kocsonya.