Herriot, Edouard francia államférfi, író, történetíró, irodalomtörténész. Katonatiszt fia volt, korán árvaságra jutott. Az École Normale Supérieure-ön szerzett irodalom- és történelemtanári diplomát, tanított, majd 1905-től haláláig Lyon polgármestere volt. 1912-ben a radikális párt szenátora lett, s mint nagy szónok csakhamar országos hírre emelkedett: a radikális párt vezére, több ízben minisztere, a képviselőház elnöke, miniszterelnök volt. A Vichy-i bábkormány ellenfeleként a németek 1942-től fogságban tartották. 1946-ban az Académie Francaise tagja lett. 1947-1957-ig a képviselőház elnöke, 1954-től díszelnöke; 1954-ben Nemzetközi Békedíjat kapott. Irodalomtörténeti és művészeti monográfiái éppúgy alapvető jelentőségűek, mint emlékiratai, s bennük emellett - mint szónoklataiban is - külön ragyog stílusának érzelmes, meghitt, őszinte embersége, valódi "köztársasági pátosza". Ezzel ékesek - s forrástanulmányainak nagyszabású eredményeivel - történetírói művei is, amelyek munkásságának legfőbb értékei, s a Michelet féle romantikus, pozitívista és progresszív iskola utolsó klasszikus alkotásai.