A dolgozat a tanulásban akadályozott gyermekek verbális képleírási sajátosságait vizsgálja, a digitális és nyomtatott képi ingerek hatásának összevetésével. A kutatás képességmérés keretében, egyéni vizsgálati helyzetben valósult meg. Az adatgyűjtés során a gyermekek szó szerinti válaszai kerültek rögzítésre majd elemzésre. Az értékelés során a beszédprodukció mennyiségi és minőségi jellemzői a Közlésegységek Fejlődési Mutatója (KFM) módszerrel kerültek feltárásra. Az eredmények azt mutatják, hogy a digitális képi ingerek esetenként élénkebb beszédprodukciót váltanak ki a tanulásban akadályozott gyermekekből. A kutatás alátámasztja az információs és kommunikációs technológiai (IKT) eszközök tudatos, fejlesztő célú alkalmazásának jelentőségét a gyógypedagógiai gyakorlatban.