A szántóföldi növények termesztéséhez elengedhetetlen a szükséges mennyiségű víz biztosítása, melyet a természetben a csapadék biztosít. Azonban már napjainkban is érezhető, hogy a csapadék a klímaváltozás következtében szélsőséges mennyiségi és időbeli eloszlást mutat. A párolgás aránya fontos tényező lehet a mezőgazdaságban is, ugyanis az befolyásolja a regionális klímát, így kiemelkedő annak vizsgálata. A világ hatodik legnagyobb mennyiségben termesztett növénye, a szója (Glycine max L.), fontos élelmiszer-, fehérje- és olajforrás, melynek termelését gyakran szárazság korlátozza. Korábbi kutatások szerint a mérsékelt vízhiány a vegetatív fázisban nem befolyásolja jelentősen a szója termésmennyiségét, ezzel szemben generatív fázisban a vízhiány kritikus hatása lehet a növény termésmennyiségére. Ahhoz azonban, hogy a növény környezeti stresszre adott válaszait felismerjük, ismernünk kell optimális körülmények közti viselkedését. Jelen tanulmány célja két, jó szárazságtűrésű szója növény levélterületének, termésmennyiségének és vízfelhasználásának alakulása korlátlan vízellátás mellett, 2017 és 2018 tenyészidőszakában. A kutatás helyszíne a Pannon Egyetem Georgikon Karának Agrometeorológiai Kutatóállomása (Keszthely), ahol 4 db Thornthwaite-Matther féle kompenzációs evapotranszspirométerben vizsgáltuk a növényeket (2*2 m felületű, 1 m mély, földbe süllyesztett tenyészedény). A levélterület esetében hetente végeztük a méréseket, a párolgást a teljes tenyészidőszakban folyamatosan nyomon követtük. A kísérlet végén meghatároztuk a termés és a teljes biomassza mennyiségét. Eredményeink azt mutatták, hogy csak tendencia jelleggel van különbség a két szójafajta között a levélfelület, a termés- és biomassza mennyiség, illetve a vízfelhasználás tekintetében. A két vizsgálati évben sem találtunk különbséget, noha a két tenyészidőszak meglehetősen eltérő időjárású volt.