A szakdolgozatomban megvizsgálom, hogyan kapcsolódhat a természethez való közelség egy olyan kifejezetten a saját, belső erőforrásokra építő, segítő tevékenységhez, mint a coaching[kócsing]. A coaching angol eredetű szó, de nemzetközi jelentéssel bír. Lényegében egy beszélgetésből, beszélgetésekből álló folyamatot jelent, mely az egyén vagy a csoport, akár magánéleti, akár szakmai fejlődését hivatott inspirálni. Irányított, értő, segítő beszélgetés -ún. ülés - vagy beszélgetések – ülések –sorozata, egy szakember (coach [kócs]) és az ügyfél (coachee [kócsí]), esetleg ügyfelek (coachee-k [kócsík]) között. A természetpedagógia tanulmányaim az az elképzelés fogalmazódott meg bennem, hogy bár ez a két terület – a coaching és a természetpedagógia – két komplex, önállóan is kiválóan használható terület, ha megfelelőképpen elegyítjük őket egymással, az elegyítés egyedi eredményeket is hozhat. Azáltal, hogy az egyik terület jól segíti, egészíti ki a másikat. A tervem, hogy bemutatok egy általam kigondolt, hatnapos, tíz fős felnőtt csoport részére megtervezett programot, és ezzel egy egyfajta elegyítési módszert. Szakdolgozatom témájaként egy olyan hatnapos programot álmodtam meg a Cserhát hegységben - a Hollókő, Nagylóc, Nógrádsipek, Nógrádmegyer és Szécsény által körül határolt területen - mely lehetőséget nyújt egyének vagy csoportok számára közelebb kerülni a természethez. Megteremtve a megfelelő alkalmat a természetben való kikapcsolódásra, átszellemülésre, és hogy a résztvevők a természet folyamatainak megismerésén, megfigyelésén keresztül, egy segítő és inspiratív környezetben találjanak válaszokat a saját munkájukkal, életükkel kapcsolatos kérdésekre.