A játék mint oktatási módszer az értelmileg akadályozott tanulók tanítása során

Abstract

A szakdolgozat átfogó célja az volt, hogy rávilágítson az értelmileg akadályozott gyermekek játékba ágyazott tanulásának kiemelt jelentőségére, és bizonyítsa, hogy a játék esetükben jóval több puszta időtöltésnél, leginkább a személyiségfejlődés, a kognitív képességek kibontakoztatása és a szociális integráció leghatékonyabb, tudatosan tervezhető pedagógiai eszköze. A játékos cselekvéseken keresztül elsajátított készségek a figyelem, a türelem, a finommotorika, a probléma megoldás és az együttműködés messze túlmutatnak az iskolai tananyag falain. Ezek azok az alapkövek, amelyek a későbbiekben az önálló életvitel, a munkába állás és a sikeres társadalmi integráció alapjait jelentik. A pedagógus alkotó, empatikus és tudatos jelenléte által a játék nem csupán módszerré, hanem az örömteli és esélyteremtő nevelés igazi színterévé válik. Kiemelt jelentőségű továbbá, hogy az iskolai keretek között elsajátított játékélmény és szabálykövetés a családi környezetbe is átvihető legyen, így a szülők is aktív, részeseivé válhatnak a fejlesztő folyamatnak. Ez a munka bizonyítja, hogy a pedagógus kreativitása, a saját készítésű, személyre szabott didaktikai eszközök alkalmazása pótolhatatlan érték a sablonos oktatási anyagokkal szemben. Végső soron a játék az a közös nyelv, amelyen keresztül az értelmileg akadályozott gyermekek megmutathatják valós képességeiket, és amely által a társadalom is jobban megértheti, elfogadhatja, és támogathatja őket a fejlődésük útján.