A jelen tanulmány célja az életközépi válság és a munkahelyi kiégés élettel való elégedettségre gyakorolt hatásának vizsgálata középkorú felnőttek körében. A kutatás elméleti keretét a fejlődéspszichológia klasszikus modelljei (Jung, Erikson, Jaques, Levinson), valamint a szubjektív jóllét multidimenzionális elméletei (Diener-féle SWB, Seligman PERMA-modellje, az önmeghatározás-elmélet és a flow-elmélet) alkotják. A kvantitatív módszertanon alapuló vizsgálat során 306 fő töltötte ki az Életközépi Átmenet Kérdőívet (MTQ), a Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőívet (MOLBI), valamint az Élettel Való Elégedettség Skálát (SWLS-H). A statisztikai elemzések (varianciaanalízis, korrelációs vizsgálatok, klaszteranalízis) alapján megállapítható, hogy az életközépi válság és a kiégés különböző aspektusai szignifikáns negatív összefüggést mutatnak az élettel való elégedettséggel, továbbá jelentős nemi különbségek figyelhetők meg a pszichológiai megterhelés és kiégés mértékében. Az eredmények arra utalnak, hogy az életközépi válság nem kizárólag patológiás krízisként értelmezendő, hanem fejlődési potenciált is hordozhat. A tanulmány hozzájárul az életút középső szakaszának komplex megértéséhez, és támpontot nyújt a preventív és intervenciós pszichológiai beavatkozások kialakításához.