Van egy festmény -vörös ködből elővillanó, szürkéskék víz felett lebegő sirályt ábrázol-, és sokaknak sokfélét jelent, jót-rosszat egyaránt. Egy spanyol öböl idilli emlékét, egy drámai kimenetelű mexikói kalandot, egy havasi kalyibában töltött lidérces éjszakát: Tolvaly Ferenc tovább folytatja a Magányos évszázad és A Szélhárfa lakói regényeit, immár trilógiává bővítve dokumentum- és életrajzi elemekkel átszőtt, a térben és időben madárszárnyak biztonságával csapongó írásait. Hozzánk most a legközelebbi a Vérvörös sirály. Az immár tizenöt esztendős magyarországi rendszerváltás tragikus és tragikomikus alakjai egyaránt felvonulnak a karrier- és szerelmi történetként is értelmezhető szövegben, s a helyszíneken: luxusnyaralók luxusmagányában vagy az erdélyi havasok védtelenségében önmagát kereső főhős "életút-interjú"-jának felfogható meséinek színterein. Nem sokat tudunk erről az időszakról, noha átéltük, megszenvedtük. Tolvaly epikája olyan olvasói helyzetet kínál, amelyben sokan kíváncsian, sokan áldozat voltukat felismerve osztozhatnak. Nem sokat tudunk erről az időszakról, noha átéltük, megszenvedtük. Tolvaly epikája olyan olvasói helyzetet kínál, amelyben sokan kíváncsian, sokan áldozat voltukat felismerve osztozhatnak.