A 19. és 20. század fordulójának gazdag díszítőművészetével/ornamentikájával foglalkozik, szorosabban a népművészeti eredetű motívumokkal és struktúrákkal – elsősorban a képzőművészetben és iparművészetben (felvillantva a történeti elemek jelentőségét valamint az építészetben játszott szerepét is). Azt a kort emeli tehát ki, mely az ornamenssel magával a műalkotás tárgyaként is foglalkozott, az ornamentikát önálló művészetként is, s nem csupán kiegészítő elemként határozta meg.