Ez a könyv többek között azt a szociáldemokrata politikust, Peyer Károlyt is megidézi, akinek személye, a két világháború közötti ellenforradalmi rendszer idején kifejtett tevékenysége jelképe lett a hatalommal való kompromisszumos megegyezéses politikának, aki mindezt anélkül tette, hogy alapveto szándékait, követeléseit feladta volna. Az általa is gyakran kritizált ellenforradalmi rendszer keretein belül egy keskeny ösvényt jelölt ki a maga számára. Soha nem kötött elvtelen kompromisszumot, mindig tekintettel volt arra, hogy mikor kell az ország érdekét az "osztályharc" elé helyezni, s konfliktus helyzetekben milyen felelos magatartást követel a nemzet sorsa.