A csend magányában megfogalmazódott gondolataim úgy érzem, ismét papírra kívánkoznak, már csak azért is, hogy meg kell osztanom valakivel az érzéseimet, hát kivel, hacsak nem a Kedves Olvasóval. A mai világot finoman szólva hihetetlen és megszámlálhatatlan jelzővel lehet illetni. Kedélyes és szellemes, mogorva és barátságtalan, szeretetre méltó és átkozott, igazatmondó és gonosz hazugságokkal teli. Szép arcú és báránybőrbe bújt rókaképű. A csillogás lehullása után bűzlő rohadék. Ki-ki maga választhatja meg a jelzőket. Nem valami csupa vidámság e néhány sor, de hát ilyen a világ.Nagy gondban vagyok – mint az az ifjú, aki a Kívántat, nem tudja, hogy hogyan hódítsa meg – nekem sincs biztos módszerem, hogy a Kedves Olvasót e könyv lapozgatására biztassam, így csak azt mondom, vágjon bele, hátha megéri. Talán lesznek olyan gondolatok, amelyek emlékeket, érzelmeket váltanak ki, vagy amelyek továbbgondolkozást sugallnak, vagy amelyeket el lehet fogadni, vagy vitatkozni kell a lényegéről, vagy derülni lehet rajtuk, vagy megjegyezni, hogy Jaj Istenem, de balga… A Kedves Olvasót biztatom, hogy vegye kézbe ezt a könyvet és mondjon véleményt róla, ha ezt pedig velem megosztaná, külön megköszönném.