Szakdolgozatom fő témájaként Friedrich Nietzsche egyik legalapvetőbb, első kritikai művét igyekszem megvizsgálni. Ez a mű A tragédia születése, avagy görögség és pesszimizmus címet viseli. Többszörösen vitatott témába kívánok nyúlni tanulmányommal és szeretném felbomlasztani mindazon félreértéseket, amik ezzel a művel szemben megjelennek egyesek számára. Kívánok némi útmutatót kirajzolni a téma kapcsán, illetve számos saját meglátást kapcsolni a Nietzsche által megfogalmazott gondolatok mellé. Választásom azért esett erre a témára, mert nagyon elragadónak tartom azt a késztetést, ami egy 19. századi filológus elméjében megszületett az 1870-es évek tájékán, miszerint filológiai szakterületén kívülre merészkedve, megalkotta első jelentős művét, ami által a filozófusok katedrájára emelkedhetett számos visszarántó és elítélő kritika ellenére is. Nietzsche gondolatai megformálása által létrehozott egy olyan esztétikai értekezést a tragédia születéséről, ami lehetővé teszi a mai generációk számára azt, hogy megismerkedjenek az ókori görögség legalapvetőbb művészetfelfogásaival, illetve, hogy a mai művészetfelfogásunkat összekapcsoljuk egy rég elmúlt kultúrával és visszataláljunk gyökereinkhez az önmegismerés, önfelbomlasztás útján.